Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Margócsy József: Születésnapi tisztelgés Balogh István előtt

Főiskolánk mindenképpen hálával és köszönettel fogadta Balogh tanár úr segítségét, s ha már munkáját csak az előírt, szokásos, majdnem sértés számba menő óradíjjal honorálhatta, szerette volna köszönetét, nagyrabecsülését másképpen kifejezni. Ezért kérte és javasolta, hogy a minisztérium adományozza Balogh Istvánnak a főiskolai tanári címet. Erre 1977-ben sor is került, vállalt óráit azonban -szerencsénkre- még az évtized végéig megtartotta kialakított módszere szerint. - Ugyanide tartozik annak megemlítése is, hogy a debreceni egyetem is számvetést tett Balogh István tudományos munkásságát és az egyetemmel való kapcsolatát illetően, s 1986-ban -hajdani egyetemi előaői munkája kezdetének éppen negyvenéves évfordulóján-, kieszközölte számára az egyetemi tanár

i címet. + + + + Legyen szabad itt -kis kitéréssel- egy aprócska számítást elvégezni. 35 évvel ezelőtt, 1957-ben, Pista Bátyánk 45 esztendős korában került ide nyíregyházi munkahelyére, és akkortól kezdve mostani, 80 éves koráig jár át vonattal Debrecenből a nyíri megyeszékhelyre, 50 kilométeres távolságon. Ha az első 18 évre -nyugdíjbameneteléig- mutatis mutandis heti 5 munkanapot számítok, átlag 50 hétre, akkor 18x5x50 = 4500 munkanap, alkalmanként 100 kilométer bumlizással kitesz 450 ezer kilométert. Az azóta eltelt 17, másodállásos év 50 hetében már csak heti 2 napon jön és megy, azaz 17x50x2 = 1700 munkanap, s ez, a napi 100 kilométerrel számítva 170 ezer kilométernek felel meg. A két tételt összeadva megtudjuk, hogy 45 és 80 éves kora között, nyíregyházi munkájának elvégzése érdekében 620 ezer kilométert vonatkázott-vonatozik hófúvásban-esőben, hidegben és kánikulában: ez pedig körülbelül a Föld egyenlítője 15 és félszeresének megfelelő luxus kéjutazásnak felelhetne meg. Aligha vitatható, hogy ilyesmire csak valamilyen határtalan szakmaszeretet birtokosa képes. Föltétlenül kívánatos, a történettudománynak, a levéltárügynek: valamennyiünknek elemi szüksége is, hogy eddig elért utazási rekordjával ne elégedjék meg, hanem folytassa, növelje ezt a teljesítményét Pista Bátyánk a továbbiakban is. Eddig csak oktatási intézményekhez kapcsolódó pedagógusi munkásságáról esett szó. Vannak azonban egyéb területek is, ha ezt az életművet vizsgáljuk. Idősebb, főleg debreceni barátaim emlékeztetnek arra, hogy Balogh István a Déri Múzeumban annak a munkaformának volt gyakorlója, támogatója, megvalósítója, amelyben érvényesülhetett az ismeretterjesztő jelleg. Vagyis: a tudományos pontossággal szer-