Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Hagyatéki iratok (Szabolcsi nemesek és nyíregyházi mezővárosi polgárok végrendeletei, hagyatéki leltárai és árvagyámi számadásai a XIX. század első feléből)

Ha a házaspárnak nem volt utóda, akkor egymásra hagyhatták javaikat. Mindkettőjük halála után az ősi javakat a vér szerinti rokonság, a keresményeket a város örökölte. /A megváltakozás előtt ez a rész feleződött a város és a földesúr között./ Az örökítések mellett a végrendeletek tartalmazhattak hagyományokat is. Ezek közül a leggyakoribb az egyházat érintő hagyomány /a templom építésére, épületére, harang vételére, miseruhák újítására, hálaadó misékre stb./. A megyei végrendeletekben általában a testans egyháza a kedvezményezett, a nyíregyháziakban legtöbbszőr minden itt működő egyházra hagytak a végrendelkezők kisebb-nagyobb összegeket vagy terményt, bort. Főként a nemesi végrendeletekre jellemző az oktatási intézmények - leginkább a sárospataki iskola - és a település szegényeinek kisebb ősszeggel való támogatása. A rendelkezési részt végül a záradék követte. Itt a testans és a tanács joghatóságában eljárók, valamint a tanúk kézjegyükkel /ritkábban saját kezű aláírásukkal,gyakrabban nevüket helyettesitő kereszttel/ és pecsétjükkel bizonyították a végrendelkezés megtörténtének törvényes voltát. A nyíregyházi végrendeletekben, melyek közül sok még a XIX. században is bibliai cseh nyelven vagy esetleg két nyelven Íródott, az 1820-as évek végétől egyre többen írták alá a nemesek és iparosok közül saját kezűleg neveiket /gyakran bibliai, cseh .nyelven/. A megye községeiben kelt végrendeletek egy-két kivételtől /héber, latin-magyar/ eltekintve magyar nyelvűek. Azokhoz a végrendeletekhez, amelyek nem közvetlenül a halál előtti pillanatokban íródtak,ha a hagyatékolók szükségesnek látták,három tanú jelenlétében bármikor kiegészítést vagy módosítást tartalmazó toldalékot fűzhetettek. Kihirdetéskor és végrehajtáskor ez is a végrendelet részévé vált. II. Gyámi iratok A végrendeletet a végrendelkező halála után hivatalosan kihirdetve ismertették meg az örökösökkel. Ezt kővetően került sor az osztályra és az árvák, ill. vagyonuk felőli gondoskodás megszervezésére. Ha az elhunyt végrendeletileg nem jelölte ki kiskorú utódai gyámját, vagy az elöljáróság nem tartotta alkalmasnak a kijelöltet, akkor az osztályos atyafiak közül választották ki az árvák eltartóját és vagyonkezelőjét. De rendelhetett ki gyámot a király, a nádor és annak a vármegyének a hatósága, melynek területén az ár-