Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Hagyatéki iratok (Szabolcsi nemesek és nyíregyházi mezővárosi polgárok végrendeletei, hagyatéki leltárai és árvagyámi számadásai a XIX. század első feléből)

vák jószágai feküdtek, vagy ahol laktak. 1848-ig társadalmi helyzet szerint határozták meg az árvák hatósági felügyeletét. Szabolcs vármegyében II. József reformjai következtében alakult meg a megyei árvaválasztmány. Feladata a megye nemes árváinak sorsa és vagyona feletti ügyelés volt. E munkát főként a gyámok számadásainak ellenőrzései, i11. a szolgabírók jelentései alapján végezték. Az árvák alapvagyonát a szülők elhalálozása után készült hagyatéki leltár vette számba. Ezt a megyei közgyűlés által kiküldöttek több napig készítették. Részletesen feltüntették benne ugyanis az ingatlan mellett az ingóságokat is. Az ingatlanoknál meghatározták a pontos helyet, a szomszédokat, a terület nagyságát, fajtáját /szántó, rét, legelő stb./, jövedelmezőségét. Az ingóságokat vagy fajtánként /ruhák, gazdasági eszközök, könyvek stb./, vagy feltalálási sorrendben /szobában, konyhában, istállóban stb./ Írták össze. A nyíregyházi leltárakban mindenekelőtt a ház, a szállásföld, a szőlő szerepelt, ezeket követték az állatok, gazdasági eszközök, termények, bútorok, ruhák, bor, pénz. Bárhol készül is a leltár a megyében, külön listán tüntették fel azokat a javakat, melyeket tarthatatlanságuk miatt el kellett adni. A kótyavetye tárgyainak felsorolása mellett sokszor feljegyezték azok kikiáltási és vételárát, valamint a vásárló nevét, esetleg lakcímét és foglalkozását, ill. azt, hogy fizetett e vagy hitelbe vásárolt. Az összeírt javakat a hatósági személyek irányításával törvény szerint osztották fel úgy, hogy az egyenlő részesedésű örökösök között nyíllal sorsolták ki az egynek-egynek jutó részt. A nemesi birtok örökösei közül a fiúk az ősi javakon egyformán osztoztak meg. Az apai ház és a hozzá tartozók a legkisebb fiúé maradtak. Az okiratok gondozása azonban a legidőbb fiú joga és feladata volt. A szerzett vagy adományozott jószágot annyi felé kellett osztani, ahány név a levelekben meg volt jelölve. Az osztályról általában osztálylevél is készült. Ha az osztályt valamelyik örökös törvénytelennek vagy igazságtalannak tartotta, akkor bármikor per útján kereshette igazát. "Mert az atyafiak között az örökösödési jogra és a fekvő jószágok s birtokjoguk tulajdonára nézve elévülésnek soha nincs ideje." /Werbőczy 46. czím 6.S. Ez később 32 évre változott, majd az ősiség megszűntével hatályát vesztette./ Nyíregyházán az osztályt követő 12 éven belül, ill. a kiskorúak a nagykorúság elérésekor kérhették annak felülvizsgálatát és módosítását. A megváltakozásig a város lakói jogállásuk /parasztpolgárok, taxások és nemesek/ szerint különbözőképpen, a megfelelő öröklési rendet szem előtt tartva hajtották végre az osztást. 1825 után az erről hozott rendszabás kimondta, hogy a lakosok