Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Hagyatéki iratok (Szabolcsi nemesek és nyíregyházi mezővárosi polgárok végrendeletei, hagyatéki leltárai és árvagyámi számadásai a XIX. század első feléből)

Az ősiségi rendszer a nőket szinte teljesen kiszorította az öröklésből. Az idők folyamán azonban törvényesen is biztosították számukra azokat a jogokat, amelyek létbiztonságukat megalapozhatták: - a lánynegyedet, amely a családban élő összes lányt együtt illette meg. - A hajadoni jogot, mely az apátlan árvalánynak biztosította az atyai vagyonból a rangjához illő ellátást, és férjhezmenetele esetére a hozományt, s a kiházasitást. - Az özvegyi jogot, mely révén míg férje nevét viselte, annak házában maradhatott. - A hitbért, "a törvényesen egybekelt nőknek a vételárá"-t. /Ez a nemesi jogból a polgári és paraszti jogba is átment. De az elhunyt polgár feleségét csak a kötelezett hitrész illette, az is csak akkor, ha férje ennek lefizetését az elöljárók előtt írásba adta./ A hitbér felett az asszonyoknak szabad végrendelkezési joguk volt, éppúgy mint a - jegyajándék felett, mely magántulajdont képezett. - A hozomány az az Ingó, vagy ingatlan vagyon volt, melyet a nő az osztálynál kapott, és férjének átadott. Közösen használták, de az ő tulajdona maradt, s a házasság megszűnésekor ő vagy örököse kapta vissza. - A közszerzeményböl, ha a szerzőlevélben szerepelt a nemes feleségének neve is, akkor a szerzett ingatlanok fele megillette, de csak a férj halála után. A városi polgár feleségét a házasság alatt szerzett minden vagyonra nézve közszerzőnek tekintették. Az 1825-ös városi rendelet szerint Nyíregyháza nem nemes lakói házasfelük közszerzeményi fele részéről nem is rendelkezhettek. Továbbá annak a családfőnek a javaiból - aki végrendelet nélkül vagy érvénytelen végrendeletet hagyva maga után - halt meg, egyforma részt örökölhettek az Ősi javakból fiai és lányai, valamint özvegye is. A közszerzeményből azonban, mig egyik szülő élt, a gyerekek semmit sem kívánhattak. Ez a végrendeletek tanúsága szerint ritkán történt Így. Ugyanis a lányokat, ha "tisztességesen" férjhez adták vagy a fiúk közül valamelyiket mesterségre taníttatták, akkor általában kizárták őket az Ingatlanok örökléséből, s a lányoknak néhány bútorral, háztartási eszközzel, jobb esetben állattal, készpénzzel, az iparos fiúknak állattal, szőlőrésszel kellett megelégedniük. A ház általában a legkisebb fiúé maradt, a szállásföldböl pedig a földmüveléssel foglalkozó fiúk kaptak. A családban ha az apa halt meg előbb, akkor a feleség számára biztosítani kellett a férj házában való lakhatást, annak ősi javait, 111. a közkeresményeket. De a férj házasság előtti javain és a közkeresmény férjet illető fele részén meg is osztozhatott gyermekeivel az özvegy.