Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Hagyatéki iratok (Szabolcsi nemesek és nyíregyházi mezővárosi polgárok végrendeletei, hagyatéki leltárai és árvagyámi számadásai a XIX. század első feléből)

akik aláírásukkal és pecséteikkel bizonyíthatták a végrendelkezés törvényes voltát. Ezt követően a bírósághoz kellett eljuttatni az Így készült testamentumot, ahonnan elfogadás után a város levéltárába került. A testans halála után az örökösök kívánságára a magistratus gyűlésében felbontották, kihirdették, jegyzőkönyvbe vették, majd visszatették a levéltárba. A végrendeletek általában az oklevelek szerkezetét követve bevezetésből, tárgyalásból és záradékolásból álltak. A bevezetés többnyire imádsággal, vagy Isten dicsőítésével, ill. igéjével kezdődött. Ezt a testamentumkészités okának meghatározása /betegség, öregkor stb./ követte. Ebben a részben igazolták az érvényesség formai feltételeinek egy részét /pl. tiszta elme, önkéntes hagyatékolási akarat, jogképesség/, valamint itt szóltak a végrendelet készítésének céljáról is /hagyatékon való vitatkozás megelőzése, egyik örökös kedvezményezettsége a másik rovására stb./. Néhány végrendelkező a származását, elért rangjait és címeit szintén ebben a fejezetben részletezte. A tárgyalás a leghosszabb rész, mely a javak megnevezését és az örökítést foglalta magába. Nemesi végrendeletekben mindenek előtt a földbirtokot, ill. a haszonvételeket sorolták fel, és nevezték meg azok örökösét vagy örököseit. Ezt követte a kúria és kellékei, majd a személyes tárgyak testálása. Nyíregyháza mezőváros lakosainak örökíthető javai közül legjelentősebb volt a polgárjogot jelentő városi ház, majd a gazdálkodás színtere: a szállásföld, végül a szőlők. Az egyes javak felsorolásánál többnyire utaltak a vagyon jogi jellegére is, hiszen ettől Is függött az örökítés mikéntje. A törvényes öröklés rendjét a nemeseknél az ősiség határozta meg. Az atyai javak az atyától származókra, az anyaiak az anyától származókra szálltak. Először a lemenők, aztán a felmenők, ha ilyen nem volt, akkor az oldalágiak örököltek. Az ősi jószág /a nemesi, a városi és a paraszti jogban is/ az, mely az elődöktől törvényes öröklés útján szállt a birtokosra. De a mindenkori tulajdonos szabad rendelkezési joga nagyon korlátozott volt felette /pl. az Öröklésére jogosult beleegyezése nélkül nem idegeníthette el/. Az ősivel szemben a szerzett vagyonnal azonban szabadon lehetett rendelkezni. Aki ezt életében nem tette meg az előirt módon, annak szerzeménye minden akadály nélkül szállt utódaira. Nyíregyháza 1825-ös rendelete is kimondta, hogy mindenki csak tulajdon szerzeményéről tehet rendelést. Az egyenesági utód nélküli testans is ősi javairól nem, csak a szerzettekről rendelkezhetett, erre utódot is fogadhatott örökbe. A szerzett ingatlanon kívül szabad rendelkezés volt az ingóságok felett is.