Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Hegedűs István: Esze Tamás ezredében, a Felső-Tisza-vidéki vármegyék (Bereg, Szabolcs, Ugocsa és Ung) hadfogó nemeseinek 1706. évben készült lajstroma

pességéből toborzódott. Egy-egy nagyobb település 60-80 embert is adott, s ez hozzávetőleg egy akkori század, azaz compania létszámának megfelelt. Vagy éppen két-három kisebb szomszédos falvakból valók tömörültek egy századba. Pl. Vitka, Olcsva és Apáti e három szomszédos falu parasztkatonái 1704 tavaszán egy században,söt a parancsnokuk Szabó György főhadnagy is falubéli Olcsvaapátiba való, de két év múlva már szétszórtan több században más ezredben. A Mustrakönyv szerint az Esze Tamás ezredén kívül Bereg, Szabolcs, Szatmár megyékből sokan szolgáltak a többségét adó, vagy azt teljesen kitöltő a Palocsai ezred 1., 2., 6., 7., a Károlyi /1707-től Bikk/ ezred 3., 6., 7., 8., 9., a Sennyei ezred 1., 3., 4., 8., a Buday ezred 4., az Ilosvay ezred 1., 4., 5., 8., 10., 14., a Kajdy ezred 1., 2., 3., 9. és 10. századában és szórványosan szép számmal más századokban, ezredekben. Rákóczi utal Emlékiratában ezekre a szétszóródásokra, ennek okaira, mint nemkívánatos jelenségekre, ennek megszüntetésére bizonyos intézkedéseket is tesz. A kuruc hadsereg legjellemzőbb vonása a szüntelen változás, személyi ingadozás, hullámzás és vándorlás volt. Nemcsak a felsőbb katonai vezetés irányította át az egyes századokat, ezredeket a mindenkori szükségletnek megfelelően az egyik harctérről a másikba, hanem maguk a katonák is egyesével vagy csoportosan, hol haza szállingóztak a táborból, hol visszatértek s nem mindig oda ahonnan eljöttek. Ha gondosan átnézzük a Mustrakőnyvet a megjegyzés! rovatban ezekkel a tényekkel találkozunk, nem beszélve a kóborló, elszökött, elbujdosott, katonák utáni bejegyzésekről. Erre a zűrzavaros helyzetre visszagondolva Rákóczi Emlékiratéban Így fogalmaz: "Hogy fegyelmet tarthassak szükségképpen el kellett volna csapnom az első tiszteket, azokat a durva, szemtelen és részeg parasztokat, akikkel a nemesség nem akart együtt szolgálni. A nemességet viszont rá kellett volna beszélni, hogy lépjen be a gyalogságba Az, akiket káplárnak, Őrmesternek neveztünk ki, cimborája volt a katonának és semmi tekintélyt nem tudott vele szemben tartani: ugyanabból a faluból voltak, és együtt oszoltak szét földjük és szőlőik megművelésére és aratásra." Voltak azonban még 1706-ban is olyan századok, ahol az egyfaluból valók összetartottak. Esze Tamás százada többségében még tarpai és a közeli Csetfalvára valókból áll. Kazinczy Gábor század 2/3-a Váriba való, de együtt vannak a jándiak, a lónyaiak is más-más századokban. Gyüre Istvánt sem hagyják ott a falubeli pálcaiak, a szamosszegiek, mándokiak és a panyolaiak. A szabadságharc kezdeti időszakában, de később is a kuruc hadsereg zömét a parasztság és a kisnemesség alkotta, akik önként álltak be az ezredekbe, egyrészt az űrbéli kötelezettségüktől szabadulni akartak, másrészt bizonyos zsákmányszerzés lehetősége is számításba jöhetett. Rendezni kellett azonban a fegyvert fogó