Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi vásárok (1786–1837)

fizetni, mint Nyíregyházán. (Az 1826-ban érvényes helypénz-tarifákat mutatja az 5.sz. melléklet.) A vármegye határozata szerint a vásár nyáron 8, télen 3 órakor kezdődött.65 a mesteremberek akár jóval korábban is elkezdhették áruik kirakodását. Néha azonban csak dél körül tették ki kelendő portékáikat. Ilyenkor, " a vásárra menő nép csakhogy az időt megnyerhesse, szintén egymás kezéből kapkodja, s aszerint némelyeknek tetemes károkkal eshetik meg a vásárlás..." 66 Ennek elkerülése érdekében vármegyei határozat alapján a későn kirakodókra büntetést róhatott ki az illetékes vásárbíróság. Az adás-vévés a vásár napján ill. napjain akár sötét estig is eltarthatott. A vásárra tartók személyi szabadságát és javaiknak sérthetetlenségét már II. József privilégiumlevele is biztosította. A későbbi vármegyei, földesúri, városi rendelkezések ezeken túl azt is hangsúlyozták, hogy a Nyíregyházára érkezett vásározók az itt lakókkal egyenlő feltételek mellett árulhattak. A város azonban mindig a helybeliek érdekeit szem előtt tartva biztosította e feltételeket. így került sor az 1790-es években arra is, hogy a környékbeli kereskedőket kitiltották, igaz csak a hetipiacokról. Ezt sérelmezve, néhány érintett panaszt emelt ellenük a vármegyénél. Az ügy kivizsgálásával Dési Mihály főszolgabírót bízta meg a megyei közgyűlés. Az általa készített jelentésből kitűnik, hogy a nyíregyházi és kallói mesteremberek között született egy olyan megegyezés, - amit a debreceniek is tiszteletben tartottak -, hogy nem járnak egymás hetivásáraira, csak az országosokra, mert hogy az "egyik városnak mesterei, más városbeli mesterembereknek a hetivásárokba való járásával prejudiká.lhassanak, minthogy csupán mesterségből élvén az mindennapi élelmekre hagyódott." 67 A vásárban minden adható-vehető volt, amire az árus megfizette a vámot. A jószágeladáshoz a lopás megelőzése, illetve a marhavész elkerülése érdekében 1785-től szükség volt még az állat egészségügyi állapotát és törvényes tulajdon voltát igazoló paszszusra is. A vásár helye a város életében Nyíregyházát földrajzi fekvése alkalmassá tette arra, hogy gyűjtő-elosztó központ legyen. Élénk forgalmú vásárai a környék gabonafelesl.egének legközelebbi eladóhelyei,sőt a Kárpátalja fő gabonaközpontjai lettek. A város mindennapjaiban és gazdálkodásában is jelentős szerepük volt a sokadalmaknak, illetve az általuk befolyt jövedelmeknek. Ezt mutatja az 1786-ban, a vásárjog életébe lépése előtt, a