Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi vásárok (1786–1837)

V. Ferdinánd 1837-ben kelt privilégiumlevele - melynek révén Nyíregyháza mezővárosból /oppidum/ szabad és privilegizált város /liberum et privilegiatum oppidum/ lett - két, közköltségből fizetett vásérbíró választását engedélyezte. A vásárbírö feladatait a város a helyi szokások alapján határozta meg, sőt az ellenőrzést is eszerint gyakorolta felette. Mutatja ezt annak az eskünek a szövege is, melyet hivatalba lépésük előtt tettek: "Én N.N. esküszöm, stb., hogy én ezen Nyíregyháza városa vásár Bírájának elválasztván, ezen hivatalomban híven és igazán eljárni, a vásárvámot minden válogatás nélkül pontosan beszedni, s legkisebb hijjánosság nélkül a korcsmáros! italoknak, piaczi élelmeknek mivoltokra, s azoknak igaz mértékeikre, fontyaikra felvigyázni, és átallyán fogva a város határozatainak és a jó rendnek fenntartására ügyelni, és ha kívántatna, valamely tárgynak hivatalunk után leendő elítélése és eligazítása, ezeket mindenkoron igazán személyes tekintet nélkül lelki esméretünk szerint elintézni fogjuk, Isten stb..."" (A vásárbírák névsorát a 2. sz. melléklet tartalmazza.) A vásárbíróság A vásárral kapcsolatos feladatok megoldása a vásárbíróság hatáskörébe tartozott. Tagjaivá a város választott közönsége általában a főbírót, a törvénybírót, a perceptort, a komisszáriust, 2 esküdtet, 2 hajdút, és a nótáriust választotta. Ez utóbbi feladata volt a vásárbíróság jegyzőkönyvének a vezetése . Mikor az 1820-as években a város jogállásának változásával, illetve a vásári forgalom növekedésével megszaporodtak a feladajtok, növelni kellett a vásárbíróság taglétszámát is. 1826-ban a korábbi tagok mellett megbízást kapott még a közkassza inspectora26 , két überrigeter27 és még két hajdú.28 1830-tól pedig a város tanácsának határozata szerint "a vásári jövedelmek manipulációja-, nak organizációja tekintetéből szükségesnek találtatván az, hogy az országos vásárok alkalmatosságával a közönség, hetivásárok alkalmatosságával pedig bíró urak által a vásárbírák mellé deputátusok rendelődjenek. " 29 A vásárbíróság tagjai is napidíjat kaptak munkájukért. A XVIII. század végén a fő - a törvény- és a vásárbíró 1-2 Rft-ot, a többiek 30 xr- 1 Rft 30 xr-t, az 1800-as években a rendfenntartásban segédkezők (hajdúk, tizedesek, kisbírók) fejenként 1 Vft-t, a városgazdák, esküdtek 2-2 yft 30 xrt-t, az ügyek érdemi intézői, a bírák pedig 5 Vft-ot kaptak. 30 A vásáron történteket az első években néha a főbíró "Minden napi baj" címet viselő naplójában rögzítették. Az 1790-es évektől már fellelhető egy-egy vásárról, illetve a vásáron történt bűnesetekről szóló feljegyzés. 1818-tól 1836-ig pedig a vásárbíróság *külön jegyzőkönyvet is vezetett. Ebben tűntették fel időnként a