Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Fazekas Rózsa: Magyarország államháztartása és adórendszere a XIX. sz. első felében

szagból, és az örökös tartományok gazdasági vérkeringésébe került. Ausztria iparát nemcsak a vámpolitika fejlesztette, hanem az is, hogy a központi birodalmi igazgatásra, az udvartartásra szánt összeget nagyrészt Ausztriában költötték el, s a hadsereg felszerelését is az örökös tartományok ipara szolgáltattaJ8 Magyarország legfeljebb a hadsereg élelmezéséhez járulhatott hozzá, és azoknak a hadfelszerelési cikkeknek a pótlásához, amiket a céhek is elő tudtak állítani. II. Az állami, önkormányzati és községi adókat a XIX. század első felében csaknem kizárólag a nem nemesek fizették.

19 Az 1330-as, 40-es években a liberális politikusok a polgári átalakulást a nemesség és a jobbágyság érdekeinek egyeztetésével képzelték el. A feudalizmusból a kapitalizmusba való békés átmenet programjának egyik fontos eleme a közteherviselés megvalósítása volt. A reformországgyű1éseken azonban csak kisebb eredményeket sikerült elérni. Az 1836. évi 11. törvénycikk leszögezte, hogy a jobbágytelken ülő nemeseknek úrbéri természetű vágyontárgyaik után a földesúri szolgáltatásokon kívül hadi- és háziadét is fizetniük kell. Ezt azonban 1848-ig nem tudták általánosítani. Ugyancsak az 1832 - 36. évi diétán fogadták el a rendek, hogy ezentúl az országgyűlési követek költségeit a megyék nemessége fedezze. A nemesi adómentességen ütött újabb rést az a határozat, amely szerint a Pest-Buda között felépülő hídon mindenki köteles majd hídvámot fizetni. Továbblépésre csak 1848 márciusában került sor, amikor a rendek lemondtak feudális kiváltságaikról, így az adómentességről is. X Az 1850-ig alkalmazott adórendszer 1772-ben nyerte el végleges formáját, a korábbi gyakorlat alapvető elemeinek megőrzése mellett. Ettől kezdve az adóbevallás, - kivetés és - behajtás módja szinte semmit sem változott. A XVIII. század eleje óta az egy összegben megajánlott hadiadót nem közvetlenül vetették ki az adózó háztartásra, hanem három lépcsőben. Először az országgyűlés vagy a nádori concursusok egy mesterséges adókulcs, a porta 20a1apján felosztották az egész országra meghatározott adót a törvényhatóságok között. Az egyes törvényhatóságok portaszámának megállapítása rendkívül kényes feladat volt, mert nem lehetett mindenki megelégedésére dönteni. Mindig akadtak olyan megyék, városok - nem is kevesen -, amelyek