Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Fazekas Rózsa: Magyarország államháztartása és adórendszere a XIX. sz. első felében

A középszintű közigazgatás, igazságszolgáltatás, és az oktatás költségeit pedig nem a kamarai bevételekből, hanem az előbbit a háziadéból, az utóbbit a tanulmányi és vallásalapból, a szerzetes rendek vagyonából, valamint a községi jövedelmekből finanszírozták. 11 Mivel a Magyar Kamara iratanyagéból minden költségvetést, számvevőségi és pénztári kimutatást kise 1ejteztek 12 ezért a magyar államháztartás bevételeinek és kiadásainak számszerű, egy hosszabb időre kiterjedő bemutatása a Tafeln zur Statistik der Oesterreichischen Monarchie

13 alapján lehetséges, amelyet a 30-as évek elejétől rendszeresen minden évben kiadtak. A Tafeln szerint 1328 és 1846 között Magyarország államháztartásának bruttó bevétele 24 948 080 konvenciós forintról 39 044 327-re nőtt. A mindenkori bevétel 50 és 60 % közötti részét a kezelési költség tette ki, a felsőszintű igazgatásra fordított öszszeg 3-4 % körül mozgott, a központi kormányzat kiadásaihoz való hozzájárulás mértéke pedig 37-47 % között alakult.

14 A bécsi udvar és a magyar országgyűlés között állandó vita folyt a pénzügyek miatt. A magyar politikusok a pénzügy önállótlanságét, és az állami jövedelmek kisajátítását sérelmezték, és többek között ebben látták az ország gazdasági elmaradottságénak okét. Ezzel szemben a bécsi udvar azt hangoztatta, hogy Magyarország az örökös tartományokhoz viszonyítva aránytalanul kevéssel járul hozzá - főleg a nemesség adómentessége miatt - a Monarchia közös költségeihez.

15 Weninger Vince számításai szerint a közös kiadásokhoz 1827-ben az örökös tartományok 47 076 071, Magyarország 13 224 761 forinttal járult hozzá, vagyis 2.2 %-kt viselte a közös költségeknek, 1847-ben az örökös tartományok 64 691 863, Magyarország 19 125 823 forintot fizetett be a közös kasszába. Az osztrák tartományok azonban a befizetett összegből 24 milliót osztrák vasúti részvények vásárlására fordítottak, amit nem lehet közös költségnek nevezni. Enélkül Magyarország 1847-ben a közös kiadások közel egyharmadát állta.

15 Weninger adatai azt mutatják, hogy az örökös tartományok lakossága több adót fizetett ugyan, mint a magyar korona országainak nem nemes népessége, de ebből többet is kapott vissza. Az örökös tartományokban az állami adóból fedezték az egész közigazgatás, a közoktatás nagy részének költségeit, ebből építették az utakat és jutott belőle még a gazdasági élet fejlesztésére is. Ezzel szemben Magyarország (a nemesség adómentessége, a fejletlenebb gazdaság miatt) kisebb jövedelemmel rendelkezett ugyan, de tiszta bevételének nagy részét a Monarchia közös költségeire, és nem az ország intézményhálózatának és infrastruktúrájának kiépítésére, bővítésére használta.*

7 Magyarország gazdasági fejlődésére kedvezőtlenül hatott az is, hogy a magyar állami jövedelmek nagy része - a közös birodalmi költségekhez való hozzájárulás formájában - kifolyt az or-