Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Fazekas Rózsa: Magyarország államháztartása és adórendszere a XIX. sz. első felében

a század végére 4 millió fölé emelkedett, és ezen a szinten stabilizálódott. Az 1825-27. évi országgyűlésen a rendek 4 395 244 forint hadiadót és toborzásra 75 ezer forintot ajánlottak meg. Ezt az összeget fogadták el a későbbi országgyűlések is egészen 1848-ig, de a megszavazott adómennyiséget nem foglalták törvénybe. 7 Az állandó hadsereg fenntartáséhoz Magyarország azonban nemcsak a pénzben fizetett hadiadóval járult hozzá, hanem kaszárnyák híján a jobbágyoknak és a városoknak kellett gondoskodniuk az országban állomásozó katonaság elszállásolásáról és ellátásáról is. Az 1683 óta kiadott hadi regulamentum szerint a jobbágyok a katonák ellátására szükséges cikkeket bizonyos meghatározott áron tartoztak szállítani, tekintet nélkül a folyó árakra. Az 1751. évi regulamentum alapján - amely csekély változtatással 1848-ig érvényben maradt -1-2 font kenyéradagért 2 krajcárt, 6 font zabért 4,8 font szénéért 2 krajcárt fizetett a kincstár a jobbágyoknak.^A kincstár által térített és a reális ár között időnként nagy volt a különbség. A jobbágynak ebből a számára hátrányos elszámolásból származó vesztesége az ún. deperdita, amely olykor megközelítette a pénzben kirótt hadiadó összegét. Magyarországi sajátosság, hogy az államháztartás bevételeiből csak a felsőszintű igazgatás költségeit biztosították, a megyei közigazgatás és a szabad királyi városok kiadásait a törvényhatóságok által megállapított, kivetett és behajtott háziadőból fedezték. A háziadóval kapcsolatos ügyek ellenőrzése is a Helytartótanács feladatai közé tartozott, tudta és jóváhagyása nélkül az adó összegét nem emelhették. A törvényhatóságok a háziadóból fizették a tisztségviselőket és az alkalmazottaikat, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közlekedés stb. költségeit.

9 A bevételek áttekintése után meg kell vizsgálnunk, mire fordították a befolyt jövedelmeket. A közvetlenül a birodalmi kormányszervek pénztáraiba kerülő bányajövedelmeket és a hadiadót, valamint a Magyar Kamara bevételeinek egy jelentős részét, amely a központi kormányzat kiadásaihoz való hozzájárulás címén a birodalmi kincstárba "vándorolt", a hadsereg fenntartáséra, a bécsi udvartartás céljára és az államadósságok fedezésére fordítottáklO A Magyar Kamara bevételeinek másik - a közös költségekhez való hozzájárulás összegével vetekedő - részét a jövedelmek kezelési költsége vitte el. A fentebb említett felsőszintű igazgatás - a Helytartótanács, a Magyar Kamara, a Királyi Kúria, a Kerületi Táblák és a Számvevőség. - működtetésére fordított pénz a bevételeknek csak egy kis töredékét jelentette.