Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Fazekas Rózsa: Magyarország államháztartása és adórendszere a XIX. sz. első felében

zat született a türelmi adó eltörléséről, de az uralkodó nem járult hozzá. Végül V. Ferdinánd 1846-ban teljesítette a zsidók kérését azzal a feltétellel, ha kifizetik az évek alatt felhalmozódott adóhátralékot. A 2,5 millió forint tartozást sikerült a tárgyalásokon 1,2 millióra lefaragni.5 A katolikus püspökök és apátok ún. egyházi segélypénzt fizettek, amely hosszú ideig a "vérépítési segedelem" nevet viselte, utalva arra, hogy bevezetésekor, a XVII. században mire fordították. Valójában az egyházi vagyon megadóztatását jelentette. A következő adófajta a szabad királyi városok és a szepesi városok taksája, amely a királynak mint földesuruknak járt. A kamarai kezelésben lévő jövedelmek negyedik csoportját a postából, a lottóból, és a különböző illetékekből befolyó bevételek képezték. Az ötödik csoportba a rendkívüli jövedelmeket soroltam. A legjelentősebbek a magyar udvari kancelláriánál és a váltótörvényszékeknél fizetett taksák, a magszakadási örökségek, a megürült római és görög katolikus püspökségek és érsekségek jövedelmei, a kamarai bírságok és koboztatások, és az el adományozott kamarai jószágok jövedelmei. Külön szólunk a bányászatról és a pénzverésről, a hadiadóról, a háziadóról, valamint a deperditáről, mivel ezek a jövedelmek nem tartoztak a Magyar Kamara hatáskörébe." Az 1790. évi országgyűlés foglalkozott a bányászatból származó jövedelmek kezelésének kérdésével. Az elfogadott 22. törvénycikk azonban súlyos ellentmondást tartalmazott. Egyrészt kimondta a bányajövedelemnek a Magyar Kamara alá rendelését, másrészt viszont fönntartotta az uralkodónak azt a jogát, hogy a bányaügy gazdasági szabályozását, mint királyi jogkörhöz tartozót, saját elhatározása szerint végezze. Az uralkodó élve jogéval a magyarországi bányászat jövedelmének kezelésére a bécsi Bányakamarát jelölte ki. A hadiadót 1850-ig ismert formájában 1715-ben vezették be, amikor a rendek az udvar kívánságára megszavazták az állandó hadsereg felállításáról szóló 8. törvénycikket. A nemesség hozzájárult az állandó hadsereg intézményének létrehozásához, de adómentességéről nem mondott le, ezért nem maradt más megoldás, minthogy a hadsereg fenntartásénak minden terhét - beleértve a katonai szolgálatot is - a jobbágyok és a városok vállaira helyezték. A hadiadó összegének meghatározása, kivetése, illetve beszedése csak az országgyűlés beleegyezésével történhetett. A hadiadót a törvényhatóságok hajtották be, a kivetéssel és beszedéssel kapcsolatos ügyeket, számadásokat a Helytartótanács ellenőrizte. Az adó felhasználásáról a birodalmi katonai igazgatás magyarországi szervei, a hadbiztosságok és a hadipénztárak döntöttek. A hadiadó összege a XVIII. század eleji 2,5 millió forintról