Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Gottfried Barna: Nyíregyházi virilisek 1874 és 1912 között

érintetteknek nyolc napon belül kézbesíteni kellett. A kézbesített határozat ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül lehetett fellebbezni. A választmány által elkészített névjegyzéket az alispán, 111. a polgármester tájékoztatás céljából kifüggesztette. A közszemlére kitett névjegyzék ellen szintén tizenöt napon belül lehetett óvást benyújtani. Ha fellebbezés nem érkezett, akkor a választmány a névjegyzéket /a legtöbb adót fizetők listáját/ a közgyűlés elé terjesztette s a testület azt jóváhagyta. Ha fellebbeztek, akkor az igazoló választmány az állandó bíráló választmánynak /általában az önkormányzat fontosabb ügyeinek közgyűlési tárgyalását készítette elő /adta át az ügyet elbírálás céljából. A választások évében azoknak a virilis képviselőknek, akiket választott jogon is delegáltak a képviselőtestületbe nyilatkozniuk kellett, hogy elfogadják-e a választás eredményét. Ha határozottan nem nyilatkoztak, úgy tekintették, mint akik a választás eredményét nem fogadták el. Az 1886. évi XXII.tc. az 1871. évi községi törvénynél pontosabban határozta meg, egyúttal kiszélesítette a képviselőtestület virilis tagjainak körét: a község területén lévő fekvő vagyonuk után legtöbb adót fizető hajadonok, özvegyek, törvényesen elvált nők és a jogi személyek meghatalmazottjaival, a kiskorúak gyámjaival, a gondnokság alatt állók gondnokaival. Megbízott csak olyan nagykorú állampolgár lehetett, akire a virilis jogból kizáró rendelkezések nem vonatkoztak. Az elkészített névjegyzéket öt napon át a községházánál közszemlére ki kellett tenni. A nyilvános üléseket tartó városi küldöttség a képviselőtestületnek tett indokolt jelentést, a testületnek ennek kézhezvételétől számított 24 órán belül kellett határozatot hoznia. A határozat ellen 15 napon belül az alispánnál, majd újabb 15 nap elteltével a közigazgatási bizottságnál lehetett fellebbezni, melynek döntése ellen az óvásnak nem volt helye. A belügyminiszter azonban az eljárásban, 111. a határozatban előfordult lényeges hibák és törvénysértések miatt a főispán felterjesztésére az ügyet felülbírálhatta. Az 1886-os közigazgatási törvények lehetőséget adtak a tőrvényhatóság, ill. a község területén adófizető, de nem ott lakóknak arra, hogy az adott képviselőtestületben megbízott által képviseltethessék magukat. A megbízottak csak egy képviseleti megbízást gyakorolhattak. Alapo.sabban szabályozták, a kor viszonyaihoz igazították a névjegyzékbe fel nem vehetők körét, ezek a következők voltak: - hivatalvesztéssel, politikai jogok gyakorlásától való eltiltással járó ítéletek esetén, akiket fegyházra, börtönre három hónapot meghaladó fogházra, vagy államfogházra ítéltek; nyereségvágyból elkövetett bűntett, vagy vétség miatt elmarasztaltak,