Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Galambos Sándor: Nyíregyházi szociális alapítványok a kiegyezés korában

kérvényező közül kettő 25-25 Ft-ot kapott. 1890-ben már három személy 10-10 Ft-ot, egy pedig 20 Ft-ot vehetett föl. 1897-ig mindig négyen részesültek a segélyből. A következő évtől kezdve viszont már ismét csak ketten élvezhették az 50-50 koronás segítséget. Kezdetben a Meskö-alapítvány kamatai is változtak. Az /átszámítva/ évi 100 koronából hol 10, hol 16,66, hol 20 koronát vehettek kézbe a változó számú kedvezményezettek. Az 1910-es években viszont már mindig négyen kaptak 25-25 koronát. A Zierek-alapítvány kamatait első ízben 1913. szeptember 6-án osztották ki. Az addig összegyűlt két évi hozadékot, 200-200 koronát megosztva özv. Schlof Jánosnénak és özv. Kovács Dánielnének juttatták. A következő tíz évben mindig Kralovánszky Máriának, az alapító rokonának ítélték oda a segélyt. Bresel Paulina pályázatának kiválasztott 4-4 tagja 1916-1918-ig évente fejenként 60 korona 50 fillért kapott. Tehát a kedvezményezettek száma, a nekik juttatott összeg nagysága az esetleges kezdeti ingadozás után, a korszak végére megál lapodott. A kérelmezők döntő többsége nő volt. A Samassa-, Zierek- és Bresel-alapítványokat özvegy nők számára írták ki. A "boldog békeidőben" is több volt azonban a női kérelmező, mivel az "elaggott" feltételt a nők magasabb átlagéletkoruk miatt nagyobb számban teljesítették. A háború idején alig akadt férfi kérelmező, a nők aránya pedig tovább emelkedett, ugyanis a fronton harcolók kiesett jövedelmének pótlása nagy nehézségeket okozott az itthon maradt, családfenntartó szerepet átvett asszonyoknak. A kérelmek többségében helyet kaptak az objektív döntéshez szükséges adatok. Pontosan feltüntették a kérelmező életkorát, egészségi állapotát, családi viszonyait, anyagi helyzetét. A kérelmet igen ritkán írták maguk a pályázók, inkább egy írni /vagy szebben írni/ tudó embert kértek meg. A kérést formába öntő írástudók kiemelték a pályázat megnyeréséhez nélkülözhetetlen, legfontosabb tényeket. A kérelmek stílusa változatos. A sokféleség megmutatkozott a címzettek titulusainak bőségében, a különféle földi és égi erőkhöz való fohászkodásban, a hála és a köszönet előzetes kinyilvánításában, a korábbi érdemekre történő hivatkozásban, stb. Azok viszont, akik az előző években már részesültek a kamatok jótéteményében, gyakran csak hivatkoztak régebbi kérelmükre és arra, hogy ők már korábban sikerrel pályáztak. Néhány kérelemhez hozzácsatolták a városi hatóság által kiállított szegénységi bizonyítványt. Volt olyan kérelmező, akit pártoló soraival egyházközségének lelkésze támogatott. Az alapítók vagy rokonaik is gyakran kifejezésre jutatták, hogy kiket szeretnének az adományozottak között látni. Szinte mindegyik kérvényben egyszerre munkált a reménytelenség és remény. Csökkent a saját erőbe vetett hit, hiszen minden