Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Galambos Sándor: Nyíregyházi szociális alapítványok a kiegyezés korában
erőfeszítés ellenére nem javult a pályázó /és családjának/ helyzete. De élt még a remény, hogyha saját erővel már nem ís, de az alapítvány segítségével sikerül változtatni. Azzal bizonyára minden pályázó számolt, hogy csak néhányan kaphatnak segítséget. Ezért is fordultak egy-egy évben többen is két, három, sőt négy alapítványhoz. Az alapítványok puszta léte sokaknak megadta az esélyt: ha nem is az idén, de majd jövőre lesz segítség. 16 A szociális alapítványok szerepéről A kiegyezés kori szociális alapítványok nemcsak azt bizonyítják, hogy a társadalom tagolt volt, hanem azt is, hogy a felsőbb rétegek tagjai az egyre növekvő vagyoni különbséget igyekeztek csökkenteni. A marginalizálódás, a peremre szorulás megakadályozásának, káros hatásai mérséklésének a dualizmus korában még nem alakultakki azállami technikái, eszközei. Annál figyelemre méltóbb, hogy megerősödtek a gyengék segítésének civil, saját elhatározásokból kiinduló, a bizalom elvére épülő módozatai. Az alapítványozás természetesen nem oldhatta fel a feszültségeket, de humánus gesztusaival a közösség mentális szférájában hozzájárult a másik pólus megértéséhez. Az alapítványozás az emberi személyiség tiszteletére épül. Az alapító a maga önállóságát hangoztatja, közösségsegítő, jó szándékát nyilvánítja ki, emléket állít annak a személynek, akiről az alapítványt elnevezi. A pályázó a nyilvánosság előtt vállalja saját magát, beismeri, hogy szüksége van segítségre, s egyúttal kéri is azt. Ezzel a kéréssel kísérletet tesz szuverenitásának helyreállítására, /önhibáján kívüli/ hátrányos helyzetének elismertetésére. Nyíregyházán a szociális alapítványok száma, a kiosztható kamatok összege az időszak végéig folyamatosan emelkedett, s nőtt a pályázók száma is. Az adományozottak köre viszont meglehetősen állandó, a változások mértéke csekély volt. Ennek oka egyrészt az alapítványok feltételrendszere, amely gyakran erősen leszűkítette az eséllyel pályázók mezőnyét. Másrészt az alapítók /hozzátartozóik/ nem függetlenedtek kellő mértékben adományuktól: informális úton gyakran igényelték és kapták meg a lehetőséget, hogy beleszólhassanak a kedvezményezettek kijelölésére. Az alapítványozási gyakorlatban a kiegyezés korában olyan alapértékek jelentek meg —a segíteni akarás, a körülhatárolt, mindenki számára világos, nem változó feltételrendszer, a nyilvánosság—, amelyek önmagukban is, de modellértékűén is segítették a polgári társadalom kialakulását.
