Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)

Galambos Sándor: Nyíregyházi szociális alapítványok a kiegyezés korában

A kérelmezők, az adományozottak A szociális alapítványok száma folyamatosan emelkedett. 1890-ig négyet hoztak létre, 1900-ig további négyet, 1910-ig ötöt, 1914-ig újabb hármat alapítottak. A világháború idején már tizenhat szociális alapítvány mőködött. A korszakban tendenciaszerűen gyarapodott a kérelmezők száma, s bővült az adományozottak köre is. A szociális alapítványok egy részénél a kamatkiosztés nem a pályázati rendszer keretében történt. Az iskolai alapítványoknál a bizottság a tanulók helyzetét megvizsgálva döntött. Ezeknél az iratok hiánya miatt már nem állapítható meg, hogy kik kaptak évente a kamatokból. A nem iskolai alapítványok zöme pályázati rendszerben működött. Évenként közzétették a feltételeket a jelentkezési határidőt, a kamatkiosztás napját; A kérelmek beérkezése után az alapítólevélben megjelölt kuratórium meghozta döntését, majd ezt nyilvánosságra hozták. Sajnos, a pályázati rendszerű alapítványok iratanyaga sem teljes. Hiányosak az iratok, nincs meg minden adat, nincs meg minden kérelem. Ennek ellenére kirajzolódik néhány jellemző vonás. Kérelmek alapján döntöttek a szétosztandó hozadékról a üresei-, Nádassy-, Nikelszky-, Meskó-, Samassa-, Suták-, Zierek-alapítványoknál. A Suták-alapítványnál egy-egy személynek több évre előre ítélték oda a kamatokat, s a terminus lejárta előtt csak az adományozott elhalálozása esetén írtak ki új pályázatot. A másik hat alapítványnál évente kellett a kérelmeket benyújtani. Ez alól felmentést csak özvegy Borbély Károlyné élvezett, mert számára Bresel Paulina az alapítólevélben élete végéig kikötötte a kamatok negyedrészét. Özvegy Nikelszky Mátyásné magának tartotta fenn a jogot, hogy kijelölje a kedvezményezetteket. Halála előtt két személyt nevezett meg, akiket életük végéig támogatni kell alapítványából. Az alapító elhunyta után lányai érvényesítették befolyásukat, s ezt tették a Zierek-rokonok is. Részben ezeknek következménye, hogy az adom.ányokból részesülők köre lassan változott. Annak, aki egyszer elnyerte a kamatokat, jó esélye volt arra, hogy a következő évben, években is megkapja. A segélyért általában többen folyamodtak, mint ahányan megkaphatták. A pályázati esélyegyenlőséget az is csökkentette, hogy ilyenkor szinte ! mindig a másodlagos kritériumok váltak döntővé. A többi kérelmező esélyét mérsékelték azok a pályázók, akik több.helyre is benyújtották kérelmüket. Például özv. Sexty Sámuelné 1916-ban négy alapítványhoz fordult segítségért, s három he4 lyen is kapott a kamatokból. 15 A segélyösszegek nagysága 10 és 210 korona között változott. Mértéke az alapösszegtől, a mindenkori kamattól, az adományozottak számától függött. A Nikelszky-alapítványbÓl 1889-ben négy