Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 9. (Nyíregyháza, 1993)
Galambos Sándor: Nyíregyházi szociális alapítványok a kiegyezés korában
kelt végrendeletében. A létrehozás indokai látensen voltak meg akkor, ha végrendeletben köteleztek valakit arra, hogy a hagyatékból /vagy annak egy részéből/ alapítványt tegyen. Mind a végrendelkező, mind a végrehajtó számára nyilvánvaló volt a többnyire ki nem mondott szándék, hogy a jótékony célra elkülönített összeg az elhunyt nevét viselje. Stern Jenő és Nádassy Lajos 11 feleségét, Leveleki Márton és Ulmer János fiát kérte meg akarata végrehajtására. Bresel Paulina a végrendeleti végrehajtóra, dr. Szesztay Zoltánra testálta a feladatot. Az alapítványok feltételei Az alapítók több feltétel egyidejű meglétét követelték meg az adományozottaktól. Csak az nyerhette el a kamatokat, aki több szempontrendszer /paradigmasor/ egy-egy kiválasztott elemének megfelelt. A kiválasztás alrendszerei között szerepelt a lakhely /illetőség/, az életkor, a családi állapot, a szociális helyzet, a nem, a vallási hovatartozás, a foglalkozás. Ezek közül legalább 4-5 minden alapítványnál előfordult. Néhány alapító két feltételszintet állított föl. Az elsődleges kritériumokat mindenképpen teljesíteni kellett a pályázóknak. A másik szintet képező másodlagos feltételek csak akkor léptek életbe, ha az alapkritériumoknak többen megfeleltek, mint ahányan a kamatokból kaphattak. Egyenlő minősítés esetén az alapítók a másodlagos feltételeket is teljesítőket részesítették előnyben, pl. a rokonokat, vagy a meghatározott felekezethez tartozókat. A szekunder kiválasztási elvet is tartalmazó alapítványoknál tehát mindig azok nyerték meg a pályázatot, akik az összes feltételt, a másodlagost is, kielégítették. A feltételrendszert ábrázolhatjuk egyre növekvő átmérőjű, koncentrikus körökkel, ahol az egy-egy szempontnak megfelelő személyek csoportja a körök mezőnyét alkotja. Csak a legkisebb körön belül lévők pályázhattak sikerrel. Az alapítók tehát az alapítvány működésének minden mozzanatét meghatározhatták, így azt is, hogy kik részesülhetnek a kamatokból. Suták Antal orvos a kiegyezés idején tette meg adományát. Igen kemény korlátot állított fel: alapítványának kamataiból csak rokonságának elszegényedett tagjait kívánta részesíteni. Nikelszky Mátyásné 1000 forintos alapítványát elaggott.önhibáján kívül elszegényedett, ínséget szenvedő városi polgárok, elsősorban iparosok segélyezésére hozta létre. A kamatokban két polgár egyenlő arányban részesítendő, vallásfelekezeti különbség nélkül. A kiosztandó kamat legkisebb összege 25 Ft lehetett. Egyenlő minősítés esetében azonban az evangélikusok élvezhettek elsőbbséget. Az alapítványozó határozottan kinyilvánította, hogy a segélyezés nyilvánosan, lehetőleg pályázat útján történjék, a
