Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Bihari Lajos: Népi feljegyzések az első világháborúról

kit száz golyók meg nem öltek. Hónától előzve messze, rabként halni idegenben. Temetésén nem szólt banda, talán senki sem siratta. Holta után durva muszkák fakó koporsóba nyomták. Eltemették köves földbe, részvét nélkül, némán csendbe. Virág nem nyilik sirhalmán, koszorú sincs a fej fáján. Dó szülei, testvérei várják, otthon reménykedve nevét imába foglalják Ó, ha tudnák, milyen árvák. Édes fiók a kórházban, fájdalmában, heves lázban őket egyre óhajtotta, várván-várta ójről-napra. Nem jöttek ők mindhiába, búcsú nélkül ment sirjába. Szibéria zord vidéke oly sok magyart elemészte. Szellő támad, ablak zörren holdvilágos, csendes éjben az Alföldön kis faluban vándor lélek jár ott búsan. 5. SZOMORÚ DAL Lemberg mellett van egy kerek erdő. Közepében egy nagy gyászos temető. Abban fekszik sok szép magyar baka, eltemette gyászos Galícia.