Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 8. (Nyíregyháza, 1990)

Bihari Lajos: Népi feljegyzések az első világháborúról

Édesanyám kapott egy levelet, relyböi tudja gyászos halálhíremet. Sirhat-ríhat szegény bánatába, nem hozhat virágot fia sirhalmára. édesanyám ne keressen engem a sok között úgysem találhat meg. Nincsen fej fa a sírom elején, mint a vadak, elásva vagyok on. Köpenyegem gyászos szemfedelem , nem szép hazám földje takar engem, Oroszország földje hullt le énrám, sirhat már szegény édesanyám. Szeretett, Kedves Szüleimi Küldöm ez levelem nagy Oroszországból. Nagy Oroszországból, szomorú fogságból, amelynek két éve, hogy benne sorvadok. Mikor ezt a papirt ráteszem az asztalra, hogy megirjam sorsom miként van fogságban, elfogja a szivem nagy szomorúság, rágondolok, hová lett a régi szép zabadság. Rágondolok az én két Szülőmre*, szeretett Édesapám és édes jó Anyámra', kedves Testvérem két kis gyermekeddel és eszembe jut, vajon még élnek-e vagy halnak, vrgy pedig a halál közülök sirba fogadott, mert hosszú ám 3 év fogságban tölteni, soha semmi hirt felölök hallani. Ez bántja a szivemet itten a fogságban, hogy soha egy lapot sem kaphattam hazulról. Talán nem is irnak, vagy elfelejtettek, vagy pedig gondolják: a harctéren elestem és eltemettek. Vagy talán még magok sem kapják a lapjaim, nem tudják hollétem, hogy hová Írjanak. Nem tudom, mit gondoljak', nem tudom, mit csináljak', csak elég az hozzá, hogy engem magokért majd megöl a bánat. Mert nincs az a perc, hegy rajok ne gondolnék. Alig várom azt a szép időt, hogy megszabaduljak, hogy egyszer még magokat. Szüleim megláthassam. Nehéz a fogságban. Nagyon megtört óngem, csak a jó Istenben van a reménységem. Hogy megadja a bókét, amit régen vártam s akkor édes Szüleim én is szabad