Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

A szól éppen'akkor hozta arra a déli harangszó foszlányaitj mindenki elcsendesedett, a puttonyosok összeszedték a szedők edényeibe gyűjtött szőlőt, a szedők letették edényeiket a sorban, hogy tudják majd, hol kell folytatniuk a szedést. A harangszóra mindenki keresztet vetett, a présháznál elkezdődhetett az ebéd. Aurél gróf megvárta míg kiosztották az ebédet, elégedetten látta, hogy az első osztás után még bőven maradt a kondérban, jó étvágyat kívánt, tőlünk meg elbúcsúzott, beült kocsija volánjához ós elporzott, ón megvártam, míg a szüretelők jóízűen ettek, amennyi beléjük fórt, majd ón is hozzáláttam az ebédhez. Mokánszkynó egy hordó tetejére "terített** nekem. Most már több, mint félévszázad után is érzem ennek a gulyásnak az ízét, amelyik a gazdag szüretnek az emlékét is felidézi bennem. A szőlővel ós gulyással jóllakott szedők délután ugyan már kissé lassabban dolgoztak, de a terv szerint estére csak befejeztük a munkát. Akkorra meg már az volt a beszédtéma, hogy miképpen viszik majd haza a munkadíjúi kihirdetett szőlőt. így aztán a legtöbben nem szőlőt, hanem mustot vittek haza a szedőedényükben. Maga a gazdaság a mustot a hajnalosi gazdaságból iderendelt fogatokkal folyamatosan szállította a rakamazi állomásra, hogy ott a vagonba beépített transzport hordókba feji9ék. Már előzőleg megállapodtam a nyíregyházi Rósenwasser borkereskedővel; akkor három fillért fizetett a Rakamazra szállított must literjóért. Szerettem a szőlészettel kapcsolatos munkákat, ideértve a telepítési ós fejlesztési munkákat is. Szerencsémre, több ilyen alkalom is adódott munkám sörén. Egyre gyarapodó szakértelmemet, tapasztalataimat olykor másféleképpen is igénybe vették alkalmilag. Egy ilyen esetet is említhetek. A harmincas években tette lehetővé a kormányzat, hogy a nagyobb birtokokat, így hitbizományokat is, meg lehessen osztani. Ennek aztán az lehet a következménye, hogy a részbirtok tulajdonosa szabadabban gazdálkodhatott ill. foglalkozhatott a birtok parcellázásával, értékesítésével: ez pedig lehetővé tette, hogy a földet igénylő parasztság is - ki-