Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

előzőnap megfőzte a gulyást, de a jelentkezés alapján a második üst megfőzósére is sor került. A pókfiú délelőtt meghozta a friss kenyeret, hogy megfelelő legyen az ellátás. Reggel hétkor kezdődött a munka, Mokánszky beállította a sorokra a szedőket, a férfiakból pedig elosztotta a puttonyosokat, illetve a présházban dolgozókat. A szokásos örömmel kezdődött a munka; hol énekeltek, hol abbahagyták, hiszen az ének miatt nem tudtak szőlőt enni. Amikor már jóllaktak, akkor a szedés is gyorsabban haladt, a kádak is gyorsan teltek. Számítottam arra, hogy Aurél gróf kijön, megnézi a szüretet . Tizenegy óra tájban csakugyan megláthattuk a hatalmas porfalhőt, amelyet a Vencsellő felől jövő kis Ford vert fel. Mentem mindjárt a présház felé, hogy üdvözölhessem Aurél grófot. /Ő nem kívánta meg, hogy "jelentsenek" neki, hanem beszélgetés közben kérdezett rá mindenre, ami érdekelte./ Közvetlen hangon érdeklődött a vincellórnónól az ebédről, elég lesz-e, stb. Neki is nagy öröme telt a tömöttfürtü olaszrizlingee tőkék látványéban. Elmondtam, hogy már felhívtam Mokánszkyt: másnap hat lánnyal fésülje át az egész területet, hadd szedjék össze a tőkén maradt, vagy még inkább a földre hullt fürtöket. Ahogy jórkáltunk, a szüretelők el-elhallgattak a nótával és összedugtok a fejüket, készültek valamire. Sejtettem, hogy felköszöntőről lehet szó, csak épp a kiálló személy ott a megbeszélés tárgya. Mire odaértünk, egy idősebb, jótorkú asszony elő is állt: "Isten éltesse a méltóságos gróf úrat! Dó termést adott az Isten, amit gyermekeinkkel megosztott, sok ilyen bő esztendőt adjon máskor is." Közben persze, gyakran szólt az éljenzés, amikor az egyik idősebb puttonyos is előlépett, hogy a maga köszöntőjót elmondja. Ez egy máskor is szokásban volt versike lett volna, azzal a befejezéssel, hogy "a jövő esztendőben annyi kád szőlőtermés legyen, mint ahány puttonnyal az idén volt." Az Öreg ezt azonban felcserélte zavarában s azt vágta ki, hogy "Jövőre annyi puttony termés legyen, mint ahány kád az idén termett". Lett is nagy nevetés, az öreg csak később Jött rá tóvedósóre, nagyon szégyenkezett, de Aurél gróf hozzálépett, kezet fogott vele, s nagy marók cigarettával mentette ki az öreget zavarából.