Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

kötelezőnek elismerni ... egyéb tekintetben a gazdatiszti törvény rendelkezései irányadók". A gróf és a főkönyvelő Komjáthy Zoltán által aláírt kinevezési okmány ezen kívül "szabad lakás, fűtés, világítás ós egy, legfeljebb fél konvenciósnak megfelelő mindenes tartás" formájában és "egy megfelelő jármű" egyidejű biztosi tásával. Mivel munkaidőm nagyobb részét Tokajban kellett töltenem, ott, a szőlőtelepen, a szőlőkezelői lakásban kaptam elhelyezést Innen jártam ezután hetenként, szükség szerint Vencsellőre, a központi irodába. Ebben az időben bővült az uradalmi szőlőtelep két házhellyel, ahová egy négylakásos épületet húztak fel. A szoba-konyha-kamrás lakások anyagát az uradalom más telepein fölöslegessé vált építőanyagaiból hordták össze és uradalmi iparosokkal is építtették meg. Nagy öröm volt a harmincas évek elején ilyen jó lakásokhoz jutni: meg is értették az alkalmazottak ennek a kedvezménynek a lényegét. Ugyanakkor nekem is örömöm volt: megházasodtam. /Később két lányunk született, az idősebb már kétszeres nagymama, Miskolcon./ Mint a kinevezési okmányban erről szó volt, munkakörömhöz tartozott a két uradalmi iskola is. A görögszállási régi épületben a paszabcsúcsi a húszas években épült : egy osztályteremmel, de két tanerőre egy kis irodával ós kétszobás, komfortos tanítói lakással. Az előbbiben Hadházy György, az utóbbiban Oscsanda Öéla tanított. Oscsanda felvidéki magyar fiú volt, tudott szlovákul, így ha együtt voltunk az étkezések idején, gyakran "gyakoroltuk" a mindkettőnk által jól beszélt nyelvet. Az idők folyamán a görögszállási iskola gyereklétszáma csökkent, mert a tanya lakossága is egyre kevesebb lett. Viszont Paszabcsúcson, a határban végzett házhelyes parcellázás miatt többen odatelepedtek, így az iskola tanulói létszáma is nőtt. Itt említem meg, hogy az 1925/26. gazdasági évben, amikor a görögszállási tanyán dolgoztam, már jóval kisebb volt az a része a gazdaságnak, mint régen. Ekkoriban összesen hót, egyenként kb. 50 kh-as táblán gazdálkodtunk. A nyugati oldalon is csonka már a terület, mert a Nyíregyháza határában lévő bokortanyák gazdáinak adtunk el kisebb-nagyobb parcellákat. Amikor először jártam arra, gyalog ismerkedve meg a határral, ellenőrizve egyszersmind az őszi gabonavetéseket, gyönyörködtem a