Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)
Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között
Az ünnepek és a rendes vasárnapok után elszaladnak a hétköznapok is, mert állandc jövés-menés van a gazdaságban, minden a soron következő munka körül mozog úgy, hogy azzal a jószágigazgató is meg legyen elégedve. 1924 őszén, amikor én a külső mezőgazdasági munkákhoz voltam beosztva, emlékezetes volt részemre a seprőcirok aratása, ahová én ellenőrzésre voltam kirendelve. Este a vetezősegédtiszttől megkaptam a beosztásomat, hogy másnap reggel a Varjúlaposi gazdaság XX-as tábláján lévő seprőcirok aratását megkezdik, az őszi betakarításra még itt lévő 50 férfi és 50 nő mezőkövesdi summásokkal. Az aratáshoz, a ciroknövóny levágásához, állítsam be az 50 férfit, a kerülő felügyelete alatt, az 50 nőt meg a cirokszakáll levágásához a summás gazda felügyelete mellett. Én nagyon izgultam, mert még cirokszakáll aratást nem láttam, de megnyugodtam akkor, amikor Fényes Oóska azt mondta, hogy reggel együtt megyünk ki taligán, ott lesz a munka megkezdésénél, ahonnan ő tovóbb megy más munkákhoz - én meg ott maradok. így is törtónt. Délben a summások részére kihoztok az ebédet: én azalatt bementem ebédelni és siettem vissza, hogy az egyórai ebédpihenő végére, a munka megkezdésekor már újra kinn legyen. Már tudtam, hogy mit kell ellenőriznem: ügyeltem a szár földfeletti részének szoros levágására és a cirokszakáll levágásánál a megfelelő hosszúságú nyélnek a meghagyására, valamint a pipás /visszahajló/ cirokszakállnak a különrakására. Mellettem az uradalmi kerülő a férfiak munkáját ellenőrizte s úgy 4 óra tájban megszólalt: "Oön a nagyságos úr Belegrád felől" - Én ugyancsak porfelhőt láttam, ós a kerülő már jobban ismerte a körülményeket. Tényleg a jószágigazgató volt, aki még távolabb leszállt a kocsiról s nózgelődve, figyelve közeledett felém. Én is elébe mentám, jelentést tettem a folyó munkáról, mire megkérdezte: "Láttál már cirokszakáll aratást? Ijedten adtam tagadó választ, mert azt hittem, valamit elrontottam, nem tetszik neki a végzett munka. De ő máris praktikus utasitóst adott: "Csak arra figyelj, hogy a szárat egészen a föld felett vágják le, nehogy a búzát vető gép csoroszlyái a hosszúnyelü töveket a tábla felszínére hozzák fel." Aztán még arra adott utasítást, hogy a szárvágókat a kovácsműhelyben okvetlenül óleztessem meg, mert úgy látja, többeknek a szerszáma életlen s másnap már nem fog-