Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

végül rendesen befedtük, tetejére is megfelelő mennyiségű szalmát tettünk, hogy ne ázzék be; szalmakötelekkel is lekötöttük, hogy a szél fel ne borzolja a tetejét. Négy hosszú gömbvasat toltunk be hőmérőnek a kazalba. Mielőtt az intéző főnököm elment ünnepelni, lelkemre kötötte, hogy állandóan figyeljem a kazal hőmérsékletét. Addig, amig a kezem birja a vas melegét, addig nincs baj, de ha a vas már süt, a kezem már nem birja, akkor már közel a baj : öngyulladástól kell tartani s intézkedés szükséges. Ez azt jelenti, hogy a kazlat felülről meg kell kezdeni széjjel rakni petrencékbe, boglyókba. De nagyon lassanóvatosan kell a kazalról a rétegeket ledobni, nehogy a hirtelen széjjelszedés alkalmával nagymennyiségű oxogén kerüljön a felmelegedett lucernához, mert ez szintén öngyulladást okozhat. Ahogy ismételten megyek a kazalhoz, már sötétedett, s látom, hogy a csűr- ós a fogatosgazda nagyban vizsgálja a vasat. így már hárman voltunk ott s mind a hárman egy véleményen voltunk: bizony a kazlat szét kell szedni. A kocsisgazda mindjárt alarmirozta a konvenciós kocsisokat és a béreseket. Vasvillával felszerelve, percek alatt ott termettek. A kazalhoz támasztott létrán a két gazda felment elsőnek. Én megvártam a csapatot, ós az elsőkocsist, meg az elsőbérest küldtem fel utánuk. Majd kijelöltem még 4 értelmesebb kocsist, akikkel én magam is felmentem a kazal tetejére. így négy helyen kezdtük meg a kazal szótszedését, nagy figyelemmel, nehogy öngyulladás legyen. A többi villás ember lent a kazaltól távolabbra vitték vasvillával a meleg lucernát, petrencékbe rakták s ott aztán szépen le is hűltek. Ez mind halóicsendben ment végbe, a kazal tetején csak azt lehetett hallani "Csak óvatosan-lassan Már késő este volt, úgy a kazal felénél jártunk a szótrakással, amikor a sötétben a kazal tetején egy égőcigaretta fényt pillantottam meg. Hirtelen elordítottam magamat: "Ki merészel itt cigarettázni!!!" Csak hallom a sötétből: "No-no! !" és előttem áll Rappensberger jószágigazgató. "Bocsánat - jó reggelt kívánok", "dó reggelt." Közben az elmaradhatatlan cigarettát, amelyet - meggyőződésem szerint az ón kipróbálásomra hagyott égve - a Jószágigazgató gyufája skatulyájában eloltot ta ós-elővette a zsebvillanylámpéját. Végig nézte mind a 4