Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

50. "teleki Mihály uram mindaddig mesterkedett, hogy SzabolcsVÜfmegyében íratta Tordavármegyét és Kolosmegyét, s magát Szatmármegyében...". Ezért, mivel hideg télben kellett továbbtelepülniük "elég átokis ment ő kegyelmére..." /1.25. 1./ 51. Szaniszló bujdosótársáért, Almásiért kezességet vállalt, amikor rövid erdélyi utja után visszatérve az osztrákokkal való összejátszás gyanújával vasra verték /180. 1./, ki pedig olyan ártatlan volt, "mint azma lött gyermek" /173. 1./ De megrója a szerencsétlen Almásit is - aki "Isten igéje hirdetését rabságon kezdette" - mert 1711 elején "rut részeg levén, lóról hullott, ... ez nap fordulása lévén Pálnak, ő is rosszra fordult". /180. 1. 52. Ballá Gergely: Nagykőrösi krónika. = Rákóczi tükör 1. köt. /194. 1./ 53. Szaniszló az egyik helységben való időzéséről igy irt 1708 máj 2-án: "Ebédre Apában. Hálni szinérvóralyai szőlőhegyekben való házakhoz, mivel az falu elpusztult és oda kiszorultak. Nagy panaszok volt gróf Pekri Lőrinc uramra, hogy az ősszel az hadakkal elpusztította, az mint ők mondják, mintha ellenség lött volna". /133. 1./ Se vége, se hossza nincs a panaszoknak:" Az hol az tábor elment, egészszen elpusztultak az faluk; az melyeket magam is pusztáknak találtam." /133. 1./ 54. v .ö'. 3. részben a huszti országgyűlést 55. Balogh István: Szabolcs és Szatmár megye a szabadságharc utolsó éveiben. = Vitás kérdések 20. 1. 56. Az 1709-es esztendőben "az tavaszi vetés - irja Szaniszló igen szegényesen mutatja magát és nagyobbára elveszett". /149. 1./ - Májusban "18. Virradólag lött nagy hóharmat, az törökbuzánok jobb részit elvötte, dinnyét és tököt mindenütt nagyrészint " . /150. 1./ 57. Rákóczi V. E. 389. 1. 58. Ahogy Gidófalvi Gábor Apor Péterhez irt szines levele is igazolja, pl: "Kolosváratt harmadnap alatt 180 ember döglött meg. Elannyira grassal, hogy az utczán járó ember feldől s meghal" /Br. Apor Péter verses müvei és levelei. /1676-1752/ Szerk.: Szádeczky Lajos. Budapest. 1903. Magy. Tud. Akadémia II. köt. 39. 1./ 59. Acsádi Ignác: A magyar jobbágyság története. 4. kiadás. Budapest. 1950. Szikra 210. 1. - Pontos adatok hiányában a halálozás számát csak hozzávetőlegesen lehet megállapítani, inkább csak következtetni lehet. - Többek állitása szerint, igy Loigh, Gortvoy, Oukovich, Magyary-Kossa, Thaly a halálozási arányt 10 %ra, a halálozások számát 3-400 ezerre becsülik. /Takács László: Az egészségügy szervezése a Rákóczi-szabadságharc idején. = Rákóczi tanulmányok 197. 1./ 60. Bánkuti 9. 1. 61. Cserei Mihály /1668-1756/, erdélyi nemes, kényszerűségből, de elfogadja a Habsburg-uralmat, s a szabadságharc alatt is kitart a császáriak mellett. Históriája Erdély ekorbeli