Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

detben Thoroczkón - irja Szaniszló - a kardcsináltatáshoz és az puskacsők csináltatásához, az mely még Erdélyben nem practi7Q cáltatott". /117. 1./ Szaniszló kezdettől fogva Rákóczi Pórt án állt. Benne lát-''ta Erdély jövőjét, egyúttal osztálya, a köznemesség megvédőjét mind a nagyurak, mind a "garázdálkodók" visszaéléseivel szemben. - Rákóczi megbizottjóval, Radvánszkyval is kapcsolatban állt, habár erről naplójóban nem emlékszik meg, de Szaniszló 80 több izben is levelet irt neki. Egyik 1705-ben irt levelében szokatlanul emelkedett hangon ir Radvónszkynak Erdély ügyében: "Együgyű féreghez, hozzám, nem illik az tanácsadás: de kegyelmes urunknak ő Nagyságának bejövetele az hazába olyan szükséges, mint az nagy sötétségben az szép napnak vagy gyertyának fénye 81 etc, az hol hamarébb, édes nemzetünknek annál boldogabb". Miután a császári csapatok 1705 év novemberében ismét elfoglalták Erdélyt, megérkezik hozzá Haller István

82 levele, /1705. jan. 2l./ melynek értelmében - Rabutin utasitására - Szebenbe kell mennie, betegen is; "Istent hiván segitségül, hogy az oroszlánnak elnyelni ne engedjen". /119. 1./ Majd Segesváron töltött,10 napot. Részletek a naplóból nem derülnek ki, de annyit megtudhatunk, hogy Haller főispán védte őt és igy hazabocsótották. /119. 1./ Betegsége miatt nem vehetett részt Rákóczi 1707 tavaszán történt marosvásárhelyi beiktatásán. Mivel Szaniszló egyrészt elkötelezte magát - a nyilvánosság előtt is - Rákóczi mellett, sőt fontos megbizatást is kapott, másrészt bizott a kuruc sikerekben és előmenetelét is ta83 Ián ettől várta; továbbá az osztrák csapatok 1706 évi nyári 84 és 1707 év eleji kegyetlenkedései miatti félelmében Rabutin közeledtének hirére cselódjával, cselédeivel s több tordai nemessel 1707. szeptember 23-án Magyarországra menekült. /122. 1./ A bujdosók között továbbra is vezetőszerepet játszott. 1708-ban Károlyi őt bizza meg a Szabolcs megyében elszállásolt erdélyiek összeírásával; az 1709 évi huszti országgyűlésen őt nevezik ki az "instantiák" összeegyeztetésére; 1710 áprilisában a főispán a tordai bujdosók felügyelőségével őt bizza meg. 1711 áprilisában a bujdosók hazaindulnak. A napló itt a mondat közben szakad meg. A napló kéziratát

85 nézve feltételez-