Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kis Domokos: Az Erdélyből Magyarországra menekült bukdosók élete a Rákóczi-szabadságharc idején, Szaniszló Zsigmond naplója alapján (1707–1711)

hető, hogy a napló még folytatódott, esetleg ujabb kötetben is, mely elkallódott. Az is lehet, hogy Szaniszló nem tartotta szükségesnek folytatását. 1711. június 5-én a kövesdi unitárius zsinaton Szaniszló - mint főgondnok - a császáriak által e .1 puszt i tot t tordai templom helyreállítására gyűjtött, I72l-ben azonban - ekkor még élt Szaniszló - az unitáriusokat a hatósógok arra kényszeritették, 8 6 hogy a templomot adják át a katolikusoknak. A naplóból jól kitűnik a kisember alózata, simulékonysága, de ugyanakkor az uj nemes feltörekvése, öntudata is. Nemességéről a naplóban nincs ugyan emlités, mégis nemesi jogaiból - valószínűleg bujdosótársaival együtt - a nehéz körülmények ellenére is keveset enged. Nem szereti a nagyurakat. Érthető, hogy Pekriről nincs jó véleménye, de Teleki Mihályról, a Barcsaiakról, s másokról sem igen mond jót. Naplójából érezhetjük siránkozó, sóhajtozó hangját, fanyar 8 7 humorát. Kitűnik jó gazdálkodási, kereskedési és szervezési képessége is, továbbá szorgalma, állandó tevékenysége, mozgékonysága .