Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

kereskedelmi igazgató is, aki szükség szerint tartózkodott itt és a központi iroda épület vendégszobájában lakhatott. Szerencsésnek tudhatom magam, hogy Rappensberger Károly mellett kezdhettem munkámat. Az ő szaktudását nemcsak a megyében, hanem országszerte elismerték. A fiatal gazdászokat következetesen helyezte egy idő után más-más ágazatokhoz, hogy egy nagyüzem egész mechanizmusát megismerjük, áttekinthessük s azt is megtanuljuk, hogy ugyanaz az ágazat milyen másféle eljárósokat kíván az eltérő fekvés, talajviszonyok, környezet figyelembe vételével. Korszerű gondolkodását jelzi az is, már a húszas évek elején törekedett arra, hogy maga a termelés minél jobban kapcsolódjék közvetlenül kereskedelmi tevékenységgel. Azzal pl. hogy a vetőmagborsó teljes "előkészítése" a gazdaságban folyt le, elérte, hogy zsákolt árúként a termés közvetlenül került a kereskedőkhöz, ráadásul a hulladékborsó - ami egyike a legjobb fehérje takarmányoknak - a gazdaságban maradt felhasználásra. Vagy: a napraforgómagot nem magként, hanem olajjá kiütve a házi olajütőkben, drágábban vihettük a piacra, s a melléktermék, az olajpogácsa itt is a gazdaságban maradt az állatok etetésére. Más téren is látszott, hogy érzéke volt a kereskedelmi haszon megtartásához s nemcsak termelésben gondolkodott. A Vidoni szalámigyárnak nem teljes sertéseket adott el, hanem csak a húst, amelyért magasabb árat kaphatott, a szalonna pedig itthon maradt a summások kommenciójára. A terményben kimért kommenciót az alkalmazottak nem vitték el, hogy idegen malomban őröltessék, hanem az uradalom malmába hozták s így az őrlési vám is "otthon" maradt. Ugyanígy: a jól hasznosítható üzemek /malom, daráló, olajütő, szénkénegező, asztalos műhely/ megépítésével nagyot korszerűsödött az uradalom, mert az újonnan felállított és üzemeltetett asztalosműhellyel is könnyebben-olcsóbban lehetett az újonnan emelt épületek ács- és asztalos munkáját /épületek fedélszékei, irodaház, segédtisztilak, dohánycsomózók, dohánypajták, istállók, cselódlakások tetőzetét, ajtóit, ablakait, padozatát stb./ elvégezni. Nem is számolva azt a nagymennyiségű bútor elkészítését /ágyak, szekrények, éjjeliszekrények, asztalok, íróasztalok, székek stb,/

f amelyek egy uradalom napi szükségletei. Hasonló célt szolgált volna a szélturbina is: ez