Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Dessewffy György: Nagyüzemi gazdálkodás a két világháború között

posztra a Kellner Ilka ajánlása szerint Hejliq Samu bácsit vette fel az uradalom, ő szakember volt már ezen a téren; Ő felelt a válogatóktól név és súlyszerint átvett borsóért. Csak a megfelelő - szabvány szerinti - árut vette át Samu bácsi. A lányok egy-két nap múlva már oly gyakorlatra tettek szert, hogy mindtöbb olyan nap volt, amikor visszaadás már egyáltalán nem fordult elő. A vetőmagborsó 50 kg-os zsákokban, egalizálva, államilag fémzárolva került Hollandiába. így szinte nagyüzemmé vált itt Varjúlaposon a vetőmagborsó termelése, mert a két szómszód /Görögszállás-Belegrád és Rózsás-Paszabcsúcs/ gazdaság is Varjúlaposra szállította a megtermett borsóját. Híre ment ennek a vetőmagborsó üzemnek, mert a 920-as években még gyermekcipőben járt a hollandok részére a vetőmagborsó ólomzárolt termelése. A szomszédos gazdaságokból, sőt még más megyékből is eljöttek tapasztalatcserére a Kellner Ilka Cég propagálására. Az így ólomzároltan elszállított vetőmagnak kettős előnye volt: A borsóhulladék a gazdaságban maradt és nem volt levonás a kialkudott árból. Az egész borsóüzem a mezőgazdasághoz tartozott, így Fényes Oóska felügyelt erre is. Lassan az r.t. vezetősége is beletörődött a gépgyárnak javítóüzemként való üzemeléséhez. Utóbb a szélturbinát is lebontották. Ebben nagymennyiségű vas és vaslemez volt: azt a gépek javításánál használták fel. A gépjavító üzemet továbbra is a régi erőgép látta el. A gépjavító üzemnek így is elég munkája volt. Itt javították a nagy szereidében a központi gazdaságokban lévő 3 pár gőzekét. /2 Fowler, 2 nagy Astra, 2 kis Astra/-, melyek a cséplőgépeket-elevátorokat is hajtották. Ezeket a cséplőgépeket, elevátorokat, aprómagcséplő-purifikátorokat, kukoricamorzsoló gépeket is itt a nagy szereidében javították a tél folyamán, hogy idejében üzemképesek legyenek. Említettem már a nőtlen tisztek épületét, amelyben együtt volt a gazdasági iroda és a tisztikonyha is. Ezt a házat is a R.T. építette. /Ezt a második világháborúban bomba-találat érte, s így teljesen eltűnt a föld szinéről./ A tiszti konyhát átlagosan naponta 10-12-en vették igénybe. Itt étkezett a 4 gazdasági segédtiszt, az uradalmi titkár, 4 központi irodai tisztviselő, a belegrádi segédtiszt, a f J o.'.abcsúcsi uradalmi