Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

A XVIII. század második felében a halál beálltáról már hivatalos személyek is meggyőződtek. Előfordult az is, bizonyára nagyon ritkán, hogy rejtélyes haláleset kapcsán boncoltak is. Erről egyetlen anyakönyvi bejegyzés tanúskodik /református/: "Györgyi Szabó Ferenc tizenhárom éves fia "reggel még fenn járt, semmi baját nem érezte, de 11 óra tájban igen fájlalván a hasát, s belső részeit a Kállai Feltserhez akará vinni az Édes Attya, és megfogván kezét el is indult vele a' Feltser háza felé, de a gyermek le esvén a földre el nem mehetett vele az Attya vissza hozván azért a' gyermeket, az Attya elment a Feltserhez, a'kit hiván a gyermek megnézésére, azt mondotta: most ebédelek, ebéd után el-megyek és megnézem. Dél után 2 óra tájjban a gyermekhez érkezvén a' Feltser, tsak hamar a* Feltser jelenlétiben megholt a gyermek. Más napon felbontván a T.N Vármegye Ord. Physicusa az Ur Jósa István 123 j elenlétiben". A temetés, a végtisztesség megadásának hivatalos szertartása az egyház feladata volt. A temetés módja az elhalálozott családjának társadalmi helyzetétől, szándékától függően lehetett énekszós vagy prédikációs. A prédikációs temetés nagyobb tisztességnek számitott. Kiemelkedő eseménye a halott felravatalozása a templomban. A pap ott, az egybegyűltek elő t mondta el egyik prédikációját. A század végén az egészségügyi szempontok is érvényesültek e területen, ezért egy 1788-ban kelt rendelet kimondta, hogy "Holtestet temetéskor sem a Portikusba, sem a Templomba bevinni nem szabad. Ha valaki pro dikótzióval akar temettetni az vagy a Háznál /történjen/, vac a holttetemet a Temetőben eltemetvén a nép a Templomba gyüljo 124 prédikátzióra". A temetési szertartások lehetőséget adtak az egyháznak az erkölcsök javítására

. Ezt megállapítást igazolja többek között Erdélyi Istvánná temetése 1767-ben. A fia a városgazda hivatalát töltötte be. Ismert és tekintélyes ember lehetett. Édesanyjával igen hálátlanul bánt. A fukar természete következtében rangjához méltatlanul, énekszós temetéssel kívánta szülőjét eltemetni. A pap azonban prédikációval, ingyen búcsúztatta el. A városlakók közössége előtt a hálátlan gyermek