Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

nef< a lelkész mutatott példát, közmegbotránkozásnak kitéve a városgazdát. A temetési szertartások között az un. szamár te thetés volt hivatott az élőket az erkölcsös életre szoktatni. így temették pl. H. Nagy Györgyöt, aki részeges, káromkodó em bar volt. Öt a csapszékre menet érte a halál és "mint ilyen 125 életű és halálu ember szamár temetéssel eltemettetett". • A hal

á

lozások számának alakulása A század első részében, a református anyakönyvbe bejegyzőt': halálesetek alapján az egy évre jutó átlag értékét 64,9nek találtuk. A vizsgált időszakban fokozatosan csökkent az elhunytak száma. /15. sz. táblázat/. A második anyakönyv adatait 1775-től dolgoztuk fel. Az évi átlaga 65,4-es nagyságrendű. A század későbbi időszakának átlagát néhány járványos év emelte meg. A katolikus anyakönyv adatai szerint a század második félében 6,6 volt az elhalálozások évi átlaga. A halálozások száma, miként a születéseké 1782-ig emelkedett, de pontosan azokban az években nem növekedett, amely évek a református matrikula szerint járványosak voltak. /16. sz. táblázat/. A halálozások okai > A halálozások számszerű vizsgálata is jelzi, hogy az időszakosan fellépő járványok néhány év természetes szaporodását könnyen megsemmisíthették. A XVIII. század általunk vizsgált időszakaiban nagy, országos járványok nem voltak. A •halálokok vizsgálata azonban felfedi létezésüket, és ha a halálesetek száma ugrásszerűen, hirtelen ugrik magasabbra, bé kés körülmények között, pusztítására kell gyanakodnunk. A járványos megbetegedéseknek két tipusa ismeretes az állandóan jelen lévő, endémia és az időszakonként pusztitó epidénia. Nagykállóban a század utolsó negyedében epidémikus betegség a "vercs" himlő

. Áldozatait elsősorban a gyermekei: kö-