Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)
Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században
tozott. A középső, Nyirség egészére vonatkoztatott megállapítása nyilván Káliéra is igaz: ha valaki halra éhezett a régi világban, "a minden község határában létezett tavakban tapogató kosárral annyit foghatott, hogy a nagyböjtben a római pápának a konyháját is elláthatta volna." 7 A tavak szélei, a festők egyben a "nádlás" szinteréül is szolgáltak. A nád , a gyékény a házópités nélkülözhetetlen kelléke volt. A viz, mint itatóhely az állattartás lehetőségét is jelentősen növelte. Az "áldott" viz egyben "átkos" viz is lehetett, hiszen a nyirek kiterjedése évről-évre a csapadók és időjárási viszonyok függvényében változott. Ez egyszer tágította, másszor szükitette a müvelésbe vett terület nagyságát, a szilárd telekrendszer kialakulása után pedig a szárazság idején müvelésbe fogott terület jogviszonyait illetően támadt bonyodalom. A vizenyős laposok létezésének kellemetlen járuléka a vérszivókban való gazdagság és az állandó maláriaveszély volt. A vidék ma is jellemző adottsága az erdőben való szegény- ség . A gazdák kissé túloztak, de kétségtelenül igazat állítottak, amikor azt panaszolták, hogy "épületre való Fája magoknak a Lakosoknak nincsen." 8 Térképünk /l. sz. térkép/ tanúsága szerint némi erdő, a Szirond és a "Toldi cser/jéje" mégiscsak zöldéit a határban. Hogy ez nagyon kevés volt, azt példázzák a különféle önkényes akciók, amelyek célja a fának a megszerzésére irányult. így jártak el 1761-ben a szomszéd községnek, Hugyajnak a lakosai, akik "Biró Elek Dános" vezetésével kivágták a Q Szirond erdő "Hugyai ut felől való részét". De ugyancsak a szükség vitte a lopásra 1793-ban Heller Györgyöt és Dánost, melynek során "a régi Temetőről ... éjszaka sok főtől való fákat /fejfákat/" kiemeltek és hazavittek. 10 A természeti adottságok némiképp kompenzálva a fában mint építőanyagban való szegénységet, lehetővé tették a téglaégetést vályogvetést • Ez haszonvételnek számított, és fölötte a kommunitás őrködött. A XIX. század elején, azonban ez is földesúri 11 ellenőrzés alá került. összegezve az elmondottakat megállapítható, hogy a föld rajzi környezet nyírségi viszonyok között kedvező lehetőséget nyújtott a megélhetés számára .
