Helytörténeti tanulmányok - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 7. (Nyíregyháza, 1989)

Kereskényi Miklós: Nagykálló demográfiai viszonyai a XVIII. században

KERESKÉNYI MIKLÓS: NAGYKÁLLÓ DEMOGRÁFIAI VISZONYAI A XVIII. SZÁZADBAN f Váczi Mihály földjének, a "zöld máglyaként lobogó" jegenyék Nyírségének hajdani fővárosát, Nagykálló XVIII. századi népesedós történetét kívánjuk tárgyalni dolgozatunkban. A témaválasztás bizonyos fokig abból az ihletettsógből fakad, amely óhatatlanul kialakul a szemlélődő szemlélőben, ha felkeresi a helységet. A hajdani mezőváros, a mai falu utcáin járva rónk-ránk köszön még "élő", tárgyi emlékeiben a történelem, ós azok a tárgyak egy letűnt világ létező hírnökeiként jelzik, hogy a Nyíregyháza árnyékában megbúvó település a gazdag tnult szilárd talapzatára épült. A puszta látványnál persze fontosabb az, hogy a hajdani város vármegyéjének gazdasági-politikai központja, több mint egy évszázadig megyeszékhelye volt. Nagykálló jelentette a folytonosságot az elpusztult Nyíregyházával szemben a XVII-XVIII. századi történelem kapcsolódásában. Földrajzi helyzetéből eredően egymástól többé-kevésbé eltérő területek határvonalán települt

. A XVII. századi végvárvonal alföldi láncszeme

ként a török, a király ós az erdélyi fejedelem törekvéseinek utvonalába, útjába esett. Később az elpusztult ós az ujrátelepedésre váró alföldi ós a jobban megkimélt északabbi országrészeket összekapcsolva átmeneti területnek számitott. Ez az átmenetiség mint sajátosság a gazdasági ós társadalmi élet sok elemében megtalálható, felismerhető. A XVIII. . századi történelmünknek alapvető - későbbi korokra súlyosan ható - problémája a népesség mennyiségi és minőségi Összetevőinek vizsgálata. Fontos ennek ismerete az ekére váró föld, az elvadult, gondos kezek szorgos munkájától "megkimélt" alföldi táj megszelídítése, az "álladalom", a földesúr, de a jobb egyéni érvényesülést, megélhetést kereső parasztember története szempontjából. A gazdálkodás technikai előrehaladásának, a mezőgazdasági termelés növekedésének az extenziv gazdálkodás időszakában a termelő erők létszámbeli növekedése a fő mozgatója. A fejlődés menete országos viszonylatban ismert. A Rákóczi