Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

nevezett összeget a kisdedóvó intézet alapítványi tőkéjéül felajánlotta és elrendelte.

10 Az ügyet szívükön viselők további gondja lett a jelentős, de nem elégséges adomány növelése annyira, hogy meg lehessen kezdeni az óvoda tényleges létesítését. Ezért 1844-ben Nagy Sámuel vezetésével megkezdődött az a műkedvelői munka, amelynek célja az elégtelen óvodaépítési alaptőke gyarapítása volt. Lelkes fiatalok fogtak össze „táncvigalom" és színi előadások rendezésére. Az első bál megrendezésére február 17-én került sor. Az ifjúságnak a szervezésben segítségükre voltak Palicz Mihály városi tanácsnok, Sexty József városi mérnök, ifjú Ballá Sámuel „gyógyszerárus" és Kralovánszky Fridrik. A megjelenteket a rendezés minden mozzanatával az óvodaügy fontosságára emlékeztették. Ezért a nyitótáncot — „a nézők köztetszésére" — magyarosan öltöztetett óvodás korú kisfiúk járták. A terem legfontosabb díszítménye is egy díszes betűkkel kirakott és megvilágított — az óvodák jelentőségére utaló Wesselényi-idézet volt. „Az ég malasztját a jó Isten úgy látszik, mintha éppen rajtunk könyörülve a kisdedóvó intézettel bocsátotta volna a földre" — olvashatta a közönség. Az áldozatvállalók részvételét pedig Nagy Sámuel a következő szavakkal köszönte meg: „Isten serkentsen városunk tehetősb fiai s leányaiban jövendőre is olly nemes készséget, miszerint ők ezen kisdedóvó intézetet pártolván s létrehozásához az egekből vett földi javakkal hozzájárulván általa erkölcsöt, finomulást, és közboldogságot előmozdítsák és virágoztassák"." Az alaptőkét még más módon is igyekeztek növelni. így például a „helybeli emberbarátok" felajánlását is örömmel vették, mert „ugyan a legnagyobb pénzszűkében történt, mégis e szent ügy annyira pártoltatott". A felajánlók Puch Pál, Takács Alajos városi sebész, Tomásovszky András, s magát megnevezni nem akaró ,,XY" voltak. A táncvigalom és felajánlás révén az óvodalétesítési alaptőke 1844 tavaszi hónapjaiban 7631 váltóforint 33 krajcárra emelkedett. Majd — ugyancsak Nagy Sámuel ösztönzésére— a nyári vakációra hazatért, s a helybeli „főtanoda" diákjai a város tanácsától „helybenhagyást és minemű pártolást" kértek műkedvelői munkájukhoz. Ök is színdarabok előadásával szorgalmazták az óvodaépítési alap növelését, mivel „ . . . a kisdedóvó intézet szent ügyét földi javakkal gyámolítani és emelni tehetetlenek lévén". Színi előadást tartottak augusztus negyedikén, tizennyolcadikán s huszonötödikén. A 385 váltóforint 29 krajcár tiszta jövedelmet e szavakkal adták át a város tanácsának: „Ezen zsenge, de ránk nézve igen kellemes munkánk gyümölcsét, olly alázatos esedezésünk mellett adjuk által a Nemes Választott Közönségnek, hogy ezen legóhajtottabb kisdedóvó intézet felállításáról tettleges lépésekkel jövendőre is in-