Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

tézkedve atyailag gondoskodjék." Az áldozathozó diákok a következők voltak: Enyingy Lajos, Kralovánszky László, Trsztyánszky Alajos, Tregjár Erneszt, Suták Salamon, Surányi Dániel, Czupera András, Mráz Károly, Huszágh Imre, Vad András, Farbaky Lőrinc, Homolya László, Kollmann Gyula, Fábján Zsuzsanna, Fábry Rozália, Kollmann Vilma, Kollmann Julianna, Tóth Johanna.

12 E műkedvelő színjátszó csoport lelkesedése tartósnak bizonyult, s később is tevékenyen segítették az óvodaügyet. Ujabb felajánlások is történtek. A város tanácsa is szükségét érezte a példamutatásnak, s ezért önmaga körében gyűjtést rendezve az óvodaalaphoz 450 váltóforintot tett. Kralovánszky Zsigmond ügyvéd 50 váltóforintos adományával az 8500 váltóforintra emelkedett.

13 A létesítéshez szükséges tőke ilyettén való előteremtése nyíregyházi sajátosság. Miskolc, Debrecen, Hajdúszoboszló más módon teremtették elő az óvodaépítéshez szükséges pénzt.

14 Ezek után a város tanácsa megkezdte az alapítandó kisdedóvó szervezeti és pedagógiai kérdéseinek kimunkálását. E tekintetben is kiemelkedő inspiráló és szervező Nagy Sámuel volt. Még 1843 októberében elkezdte a már korábban említett tervezet készítését. A város képviselőtestületéhez 1844. február 25-én intézett levelében elkészült munkája céljáról többek között a következőket olvashatjuk: „Hogy pedig ezen legóhajtottabb cél minél előbbi elérését biztosíthassuk, ismét van szerencsénk egy tervet bemutatni, mely leginkább azon kérdést tárgyazza, vallyon a köznép terheltetése nélkül létesülhet-é, és minél elébb városunkban egy kisdedóvó intézet?" Tehát szociális szempont figyelembe vétele sem kerülte el a szerző figyelmét. Kéri, hogy munkáját egy valláskülönbség nélküli kinevezett bizottság tárgyalja meg. Ezen — a város tanácsa által kinevezett — bizottság tagjai voltak Thulónyi József, Farbaky Dániel, Mikuss Sámuel, Répássy András, Kováts János lelkészek, „Tiszteletes Jurányi Sámuel oktató", Tregjár Pál, Kollmann Sámuel, Nagy Sámuel, Susztek Sámuel, Thriczer József és Molnár László tanítók. A dokumentum pontos címe „Tervezés a Nyíregyházán alapítandó kisdedóvó intézet tárgyában". Tartalmán érződik, hogy készítője ismerte Wargha Istvánnak, a tolnai kisdedóvó képző intézet igazgatójának 1843ban minden törvényhatósághoz megküldött „Terv a kisdedóvó intézetek terjesztése iránt a két magyar hazában" című művét. Ez a tény Nagy Sámuel munkájának értékét mégsem csökkenti, mert az minden tekintetben a helyi sajátosságokat és körülményeket tükrözte. Az első részben a kisdedóvás célját— az első óvodai rendszerek kidolgozóihoz hasonlóan — a felügyeletben, a „házi nevelés" pótlásában, az egész nap dolgozó szülők segítésében határozza meg. Ezért szerinte az óvodák „ . .. olly „menedékhelyek", mellyekben a gyermekek minden rossz be