Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

magtára van, de Ötvös Ignác számára szintén, akinek a sáncokkal megerősített régi kastélya romokban hever, és a Lónyay nemzetség részére, amelynek részben eredő helye, ezt az előnevet is viseli, és amely jeles kastélyt és sírboltot bír.

32 II. szakasz A tiszaháti járás falvai A járás falvait két csoportba soroljuk. Előbb azokat tárgyaljuk, amelyek egyetlen földesúrhoz tartoznak, aztán azokat vesszük sorba, amelyeket különböző földesurak birtokolnak. 1. A Lónyay uradalom falvai Ez az uradalom a Lónya faluról vette a nevét, amely az igen régi Lónyay nemzetség birtoka, az előneve és neve is innen származik, ősi örökségüknek számít és alábbi falvak tartoznak hozzá: 1. Nagylánya. Szerfelett kellemes fekvésű hely a Tisza mellett, gátakkal védve, a Lónyay nemzetség eredő és temetőhelye. A nemzetségnek a falu és természet kellemetessége annyira tetszett, hogy előnévként is viselik, mivel Nagylónyáról nevezték el magukat. Terjedelmes szántóföldje van, kövér, füves rétjeiről és gazdag makktermésű erdeinek hatalmas fáiról — amelyeket a földesúr számára vágnak és adnak el — nem is szólunk. Bőtermő almás- és szilváskertek vidámítják, ezek a jobbágyoknak gazdag jövedelmet adnak. Az itt lakóknak — akik számosan vannak, mindnyájan magyarok és helvét hitvallásúak — a lótenyésztés, a szarvasmarha- és sertéshizlalás, a méhészkedés és a Tiszán való faúsztatás a hasznos gyönyörűségük. Egyébként az már a sors döntése, hogy termékeny határát a Tisza árvize majd minden évben rongálja. Nem túl messze van innen: 2. Kislánya, az előbbivel, fekvése és jellege teljesen azonos. 3. Bátyú, 4. Bótrágy, 5. Harangláb, ezek sem éppen néptelen falvak, terjedelmes, de a Tisza árvizei miatt terméketlen határokkal. Egyrészt szélesen terjengő rétek, másrészt bőséges makktermésű erdők veszik körül őket. Lakóik magyarok, akiknek templomaik is vannak, házi dolgaikban kiválóan szorgosak, nagy gonddal és haszonnal nemesfajú szarvasmarhát tenyésztenek és a Tiszán való tutajozással jól keresnek. Sokan örömest halászattal és csikászattal foglalkoznak. Az utóbbi bőségesen található, a kifogottakat földbe vájt vermekben tartják, várva a kedvező útviszonyokra, hordókban Munkácsra és Ungvárra hordják és jó haszonnal árulják. Ott-