Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Gyarmathy Zsigmond: Adalékok a dzsentri életképhez. Olchváry Pál naplója. 1922. jan. 1-től 1938. dec. 31-ig.

egyezés után vált jelentőssé, amikor a birtokát vesztett nemesség dzsentrivé alakult. A vármegye törvényhatósági bizottsága választotta a főszolgabírót, akinek a hivatala életfogytiglan tartott. A járásban a főszolgabíró teljhatalmú úrként a megyei földbirtokos osztály és a dzsentrik érdekeinek a képviselője volt, ezzel együtt a dolgozó osztályok kegyetlen elnyomója lett. Ez az utóbbi társadalmi szerep tette hírhedtté a magyar falvak lakosságának a szemében a járási főszolgabírót. Felülemelkedett-e ezen a korláton a Horthy-világban egyedileg valamelyik főszolgabíró? Addig a mértékig igen, amennyit a földbirtokos és dzsentri érdeke megkívánt vagy eltűrt a dolgozó népnek, mint munkaerőnek, mint adózó félnek a megóvásában, mint olyanoknak a védelmében, akiknek a keze munkája nélkül az úr sem lehetett úr. A járás nem volt önkormányzati területi egység. A járások határait a vármegyei törvényhatóság határozata alapján a Belügyminisztérium állapította meg. A főszolgabírói hivatalban a szakfeladatokat a szolgabírói kar látta el, ide kell sorolni a feladatkörük alapján a fogalmazókat és a gyakornokokat is. Ezek kettős alárendeltség alatt álltak: szakmai irányításukat és ellenőrzésüket a vármegyei szakhivatalok látták el, de a járás területén belül végrehajtandó feladataik irányvonalát, tartalmi követelményeit a főszolgabíró határozta meg, az ő közvetlen utasításait kellett betartaniuk. Ennyiben a főszolgabíró az önkormányzat akaratának megtestesítője volt. Emellett a főszolgabíró a kormány által megbízott főispán képviselője is volt. A gyakorlatban a vármegyei törvényhatóság tisztviselője a főszolgabírói tisztségben az államhatalom központi akaratának is képviselője lett. A város vezetője, a polgármester a városi önkormányzati testületnek is alá volt rendelve, a főszolgabírók mellett nem működött testület, egyszemélyi hatalmat gyakoroltak. Megjegyezzük, hogy egy főszolgabírói hivatal sem volt Nyíregyházán, jóllehet területük körülvették a várost. Mindezekből következik, hogy a közhivatali tisztséget ellátó dzsentri igen kiterjedt, az uralkodó rendszer fenntartásában fontos pozíciót betöltő réteget jelentett. Ezért a mindennapjairól, mentalitásáról szóló naplórészletek különösen jelentősek mindazon kutatások számára, melyek a két világháború közötti korszak társadalmi és politikai mozgását minél teljesebben kívánják rekonstruálni. Miután azt a naplót nem a felszabadulás után és mintegy mentegetőző visszaemlékezésként írta a szerző, hanem az eseményekkel egy időben, történeti hitelessége és miliőt megőrző valósága forrásértékét nagyra növeli, szerzőjének műveltsége, sokoldalú érdeklődése, elismerésre méltó írói vénája, megelevenítő ereje olvasmányossá, érdekfeszítővé, a társadalmi korrajzot sokszínűvé teszi.

2 2. Itt is köszönetet mondunk Vörös Károlynak, a kötet lektorának, a lektori jelentésben nyúj tott segítségéért. Megállapításainak egy részét itt a bevezetőben közreadtuk.