Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

Azután egyszer csak megszakadt az álarc, megrázott a fuldokló zokogás, szívünk szakadt meg a kétségbeeséstől. Hány éjszakát töltöttünk így álmatlanul, hallgattuk a gyár zakatolását, gyermekünk szívdobbanását. Árulás őt itthagyni, hiszen nem szeretheti úgy senki, mint mi, hiszen nem szülte, nevelte, ápolta senki más. Valami történni fog, mert ez nem lehet, hogy megtörténjen! De nem történt semmi. Volt valami erő, amivel nem tudtunk szembeszállni, az anyai szív állt elénk. Mama Pétert akarta érvényesülni

21 látni. Az anya a gyengét akarta felkarolni. János erős, Ő mehet valahova máshová. A Mama szíve gyermekéért feláldoztuk a mi szívünk gyermekét. Legyen meg a család békéje. Megyünk. 1935 húsvétján volt a búcsú a munkásoktól a gyárudvaron (akkor készült a nagy csoportkép). Milyen szívszakadva, fájdalmasan váltunk el. Nagydarab, erős emberek sírva karoltak magukhoz, csókolgatták gyermekeinket. Mintha éreztük volna mindannyian, hogy a búcsú végleges, s soha nem lesz többé, ami volt. Ezután felköltöztünk Pestre. Első éjszaka János nagyon rosszul volt. Szívverése el-elakadt, bélgörcs kínozta. Azt hittem, nem éli túl az elszakadást. De mégis jobban lett és reménykedni kezdtünk újra. Sok szeretettel tervezgettük a laboratóriumot, tanulni és olvasni kezdtünk, amiben a hajszolt években nem volt idő. Sokszor elmondta János, hogy milyen életet akar berendezni magunknak. Utat csináltunk az élet mindennapi tülekedése felett, dolgozni fogunk azért, hogy együttlétünket értékesebbé, szeretetünket tökéletesebbé tegyük. Kiépítünk magunknak egy tartalmas, gazdag, boldog életet. Felülemelkedünk a szürke hétköznapokon és egymás iránti szeretetünk lesz a pajzsunk az élet viharában. Hányszor elbeszélgettünk így, esti sétáinkon. Kérte, hogy ne haragudjak rá, ha néha szigorú veletek gyerekekkel, hiszen csak az egynyári növények magját kell védeni a fagytól, az évelők, a nagy fák magja csak akkor hajt ki, ha legalább egyszer fagy is érte. Akarta, hogy erősödjön bennetek a hit, nőjön nagy, terebélyes fává, ami dacol az élet viharával és nem fagy meg az emberek közönyében. Ne fájjon, ha egy-egy ág le is törik, mert erős törzse tudja azt pótolni. Jól esett így beszélgetni a jövőről és tudtuk, mindig boldogok leszünk, amíg együtt vagyunk. 1935 közepén jött a lengyel üzem beállítása, négy utazás egy fél év alatt. Ezekről az utakról írt levelei az én kincseim. Nyugalom és erő árad belőlük és határtalan szeretet. A kutnói üzem idegen emberek között fárasztó és nehéz feladat volt. Mindenütt megint elölről kezdeni, mindenki Tőle várta az irányítást. A nyelvi nehézségek dacára érezte, hogy az emberek tisztelik és szeretik. A legnehezebb volt, hogy annyi időt rabolt el tőlünk, amit együtt tölthettünk volna.