Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

re készült. Más berendezés megvételére már gondolni sem lehet, nincs rá fedezet, a beruházási költségek amúgy is túllépték az előirányzatot. János kétségbeesetten tiltakozik, minden számítása összeomlik. Megint a lehetetlent kell megpróbálnia, mert ha nem tudunk kodeint szállítani, összeomlik a külföld felé oly nehezen kiépített presztízsünk és ellenségeink diadalmaskodni fognak. Ez már nem gyermekbetegség volt. Valóságos végzetes krízis. És itt kezdődött számunkra a tragédia, amely megállás nélkül vezetett életünk biztos katasztrófája felé. A hajsza, amelyből magunk életébe is csak űzött, mérgezett lélekkel, futó pillanatokra tudtunk elmenekülni ezentúl. Október — november — december, micsoda megfeszített, heroikus munka. Hol vannak a pesti irodai partnerek, az ő felelősségük lett volna, hogy kijárják, hogy az eredeti szerződés mellett maradjunk, s mi boldogan ]eszállítottuk volna a beígért árut. Hol van a sok társszerző, tanácsadó, részvényes? Mindenki hallgatva félreállt. Én is csak álltam mellette elkínzottan, tehetetlenül nézve, hogy kísérli meg újra a lehetetlent. Minden nap egy év volt az életéből. De Ö helytállt, maga is betegen, végső erőfeszítésben, reszkető idegekkel, de tiszta kutatóaggyal és biztos érzékkel kereste az utat. Mindennap újra kezdve, ahol tegnap elbukott, próbát próbára halmozva és közben reszketve látni, hogy a sok drága szép anyag a kísérletekben elpazarlódik. Végül is lesz kodein. Sikerült megmenteni a beteget, de az orvos kidőlt mellőle. A kodeinkihasználás 75%-ra van javítva, meg van a kodeinfoszfát, kodeinhydrát. Mindegyik kristályosítása külön probléma volt. Van dionin is, dioninsók, komplett az egész gyártás. Teljes részletességgel lediktált nekem mindent, az első mákszalmaáztatástól a kész anyagok csomagolásáig. Minden tisztán, áttekinthetően papírra lett téve. A sok társ előkerült, mindenki fellélegzett. De azért nem volt semmi elismerés, nehogy elbízzuk magunkat. Legfőbb ideje volt, hogy már kidolgozza, mert már 3 hónap kiesésünk van és 50 kg anyag elveszett a próbálkozásban. Ezért vajon ki fogja viselni a felelősséget? — kérdezték. Ez már több volt a soknál. Valami összetört Apátokban, a megfeszített húr elpattant. Elég volt! El innen, csak el innen, ebből a pokolból, ahol nincs megállás, nincs elismerés, csak az ostor pattogását lehet hallani mindig. Egy rossz álma volt, lidércnyomásos megérzése, hogy hajtja a kocsit egy szakadékon át, s mire átér, lerántják a bakról, s ott marad az útszélen. A túlhajszolt idegek nem tudtak többet elviselni. El innen, nem kell több! Ez a kimerültség reakciója volt. 1935 január elején János kimondta az elképzelhetetlen elhatározását: átadja Péter bátyjának az üzem vezetését, s mi Pestre megyünk a to-