Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)
mindig nő és egyre jobban fejlődik. Csak „betegség" ne érje, ez az egyetlen óhajunk. 1932 nyara. Újra építkezünk, mert nincs megállás. Meg van az állami monopólium: az ország ellátása teljesen a miénk. A létalap biztosítva van, csak tudjunk eleget termelni. Most már egészen a száraz mákszalmára rendezkedünk be. Elmarad a nyári aratás, s az annyi eshetőségtől függő zöld mák feldolgozása nem probléma többé. Még négy áztatókád készül. Szecskaszín épül, a mákszalma raktározására külön mellékvágányt tesznek le az állomástól a vagonok kirakodására. A zúzóhelyiség és a gépház is bővül. Élet, mozgás, készülődés mindenütt. János elemében van, boldog. így is munkában telik el a nyár, de ez csak öröm a sok kényszertétlenség után. A gyerekek mellett jó kis játszópajtás van (Bözsi, emlékeztek-e rá), Molnár bácsi hintát épít nekik és vidám kacagásuktól hangos az udvar. A baromfiskertet feladtuk, s helyén gyönyörű virágoskert van. Ezt a nagy szabadságot, a sok szeretetet, amely körülvett benneteket a gyárban, soha sem fogjátok elfelejteni. S talán nem is lesz szebb hely, jobb hely, édesebb otthon, mint a büdszentmihályi Alkaloida Gyár volt. Az a kis kétszobás lakás, a gyerekszobának csúfolt előszobával, melyben a hézagos ajtókon át még a pokrócot is lengette a szél, télen a hálószoba reggelre úgy kihűlt, hogy dideregve kellett felkeljünk, hogy mire felébredtek, tüzet rakjunk, nyáron meg forró volt, mint a katlan, a szobák közé ékelt konyhától — mégis a szívünkben mindig oda vágytunk vissza, ahol boldogok, fiatalok, hívők, bizakodók voltunk, s a szűkös jelenben építgettük a jövő fellegvárát. Együtt mind a négyen és odakint az ötödik, az üzem. 1932 nyár végére elkészült az építkezés. 500 kg-os az üzem. Hála Istennek, ezt is megértük! Segítőtársunk is van már: Kiss Ilonka helybeli gyógyszerészgyakornok, aki a titrálások gondját levette vállainkról. 1 ' 1 A munka azért nem kevesebb, mert nő az adminisztráció, a termelőkkel rengeteg levelezés, állandó utazgatás. Pontos, szép üzemnaplókat állított öszsze János, minden munkásnak megvan a maga lapja, melyben feljegyzi az általa végzett munka adatait. A cédulák minden este befutnak hozzánk és kimutatásba foglalva összegeződnek. Olyan világos, bármikor ellenőrizhető rendszer, melyet Jánosnak sehol másutt nem volt alkalma látni. Saját elgondolásából építette ki olyan tökéletesen, hogy minden szakértő, tapasztalt gyári ember, aki az üzemben járt, megcsodálta. János a saját erejéből épített ki mindent a legegyszerűbb dologtól a legkomplikáltabbig. Nem volt soha kitől kérdezni valamit, nem volt minta, amit követni lehetett volna. Ez a mindig minden részletre kiterjedő, s mindent Öszszefoglaló, szervező agymunka volt az, amiben életerejét oly lázas tempóban felemésztette.
