Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Fazekas Árpád: Kabay Jánosról (1896–1936). Kabay Ilona – Kabay Jánosné naplója (1924–1936)

eljárás", mint a zöld. Hamar szabadalmaztatva lett, nem csak Magyarországon, de külföldön is. A gyárban 'pár nap alatt lázas munkával felépült házilag négy betonkád, az első áztató. Itt akarom megemlíteni azt, hogy a szentmihályi munkások™ talpraesett ügyessége milyen szerepet játszott a gyár fejlődésében. Minden előzetes tapasztalat és gyakorlat nélkül előteremtettek minden gépet (Gál Sanyi érdeme), alkatrészt és berendezést, amit János tervezett. A merőben új eljáráshoz eredeti felszerelésre volt szükség és ez majdnem teljesen házilag készült. Az üzem, harmadik gyermekünk, minden feltűnés nélkül felveszi az új öltönyt. Milyen jó, milyen szép, mintha csak rá volna szabva! De csak semmi elismerés az érdekeltek részéről, a család is csak természetesnek vette, mint Kolumbusz tojása. Megcsinálta volna más is, ha eszébe jut. Hogy fájt Apátoknak ez, hogy az ő érdemei mindig úgy el lettek sikkasztva. Űgy vágyott volna egy kis elismerésre, megbecsülésre, tiszteletre a sok gáncs és gúnyolódás után. De Ő tudta, hogy mit alkotott, s bár végtelen szerénységgel mindig Istenre hárította az alkotás érdemeit — jól esett volna látni, hogy mások is tudják: újra megmentette a vállalat jövőjét. A zöld eljárás bármilyen zseniális és tökéletes volt a maga nemében, csak igen korlátolt létalapot nyújthatott a vállalatnak, s ha nem sikerül ezzel a száraz eljárással helyettesíteni, az üzem fennmaradni is csak igen szűk keretek között tudott volna — de fejlődésről biztosan szó sem lehetett volna. No, de ez sem volt baj. Istennél az igazság. Milyen jó nézni a gyermeket, hogy jó és egészséges, meg van mindene. Már éjjel-nappali üzem, de nincs éjszakás felügyelő. Apátok hajnal 5-től éjfélig talpon van. Reumás lábaival naponta százszor is megjárja pincét-padlást, hogy mindent maga irányítson. Az elhanyagolt reumája — gyógyításra sosem volt idő sem pénz sem — egyre rosszabbodik. Lábai, kezei dagadtak, s a csontból már a szívizmokra félő, hogy átterjed. Minden reggel be kell fáslizni a lábait, hogy elindulhasson, így is csak papucsot tud ráhúzni. (A gyárban ma is meg kell lenni az Ő papucsának, amelyben két éven át vezette az üzemet.) Este úgy kell ágyba fektetni sokszor, mint a gyermeket. De azért a gépek egyetlen hibás zakatolására felriad álmából, s még mielőtt a munkások észrevennék, Ő kint van és intézkedik. No de ez csak természetes, ez az Apa kötelessége, neki erősnek kell lenni. Azért a mi boldogságunk még fényesebben ragyog. Vasárnaponként, mikor a gyár áll, kart-karba öltve járjuk be a gyárat, Ti gyerekek, előttünk szaladtok. Csak nézzük áhítatos csodálkozással: mindig szebb lesz,