Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Adattár - Kereskényi Miklós: A kállói vár inventáriuma 1664-ből

KERESKÉNYI MIKLÓS: A kallói vár inventáriuma 1664-ből A középkori Szabolcs vármegyében kevés várat építettek és azok is nagyobb részben elpusztultak. Létezésükről a források tudósítanak, ha előkerülnek. Megtalálásukhoz szerencsére van szükség, mert ezek a várak nem voltak országos jelentőségűek és ezért kevesebb feljegyzést készítettek róluk. A kallói vár történetét feldolgozó tanulmányok száma néhány publikációra szűkíthető, de azok nagy forrásértékűek. Az alapvetést Kormány András

1 és Koroknay Gyula

2 írásai jelentették, amelyeket Makkai László

3 és újabban Benda Kálmán

4 elsőrangú közlései követtek. E sorba illeszkedik a most közlésre kerülő forrás, amely a kallói várat és várbirtokot mint gazdasági egységet mutatja be. Az Inventárium eredetiről készült másolat, amelyet 1799. október 21-én készítettek a város számára.

5 Jogosan vetődik fel a kérdés — vajon mi késztette a város vezetőséget arra, hogy közel másfélszáz éves iratok után kutasson és a városi levéltár féltett „kincseként" őrizze azokat. Annak ellenére, hogy „Katonáskodó Eleink Vérrel és Karddal szerzett" örökségére

6 sokszor és büszkén hivatkoztak, mégsem az ősök iránti érdeklődés vezette gyűjtőmunkájukat. A magyarázat megadásához a város birtoktörténetének rövid ismerete szükséges. A város 1574-ig a Kállay család magánbirtoka volt. Ebben az évben nyilvánították Kallót végváras hellyé, és attól kezdve a Kamara igazgatta — kisebb-nagyobb megszakításokkal 1749-ig. A város 17. századi öröksége: privilegizált státusa és a „Szállásföldek" néven emlegetett terület birtoklása volt. Az ősi birtokát 1749-ben visszaszerző Kállay család a fenti örökség felszámolására törekedett. A város lakosait „közönséges Urbárium" szerinti adózásra kívánta kötelezni. A szállásföldeket saját kezelésű majorsággá kívánta alakítani. A per az 1750-es évek derekán kezdődött és közel száz évig tartott. A Kállay család az úrbéres per során nem tudta urbáriális adózásra kényszeríteni a város lakosságát. A gazdák kontraktus szerint adóztak, ami lényegesen könnyebb terheket jelentett. Másik célját, a szállásföldek megszerzését, sokszor heves és tettlegességig fajuló küzdelem eredményeként sikerült megvalósítania. A szállásföldek a forgóföldeken túl, a határ távoli részén terültek el.