Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

megfelelően alakították. A kerület többi „felső iskoláiban" is ezen törvényeknek megegyező tanulmányi és fegyelmi szabályzatokat dolgoztak ki. A zay-ugróci törvények még az 1848-as iskolai szabályzat tanulókra vonatkozó rendelkezéseiben is érvényesültek.

167 A megnyitást követő időszak legfontosabb feladataiból A tanítóképző 1847-ben az 1840-ben Miskolcon elfogadott alapelvek szellemében, az 1844-es késmárki határozatnak megfelelően ideiglenesen, a tervezettnél „kisebb körben" kezdte meg munkáját. A megnyitás után a képző ügyét szorgalmazók legfontosabb feladatuknak tartották, hogy az 1840-es terveknek megfelelő formában mielőbb teljes értékűvé tegyék a „kisebb körbeni" működést. Ehhez elsősorban az anyagi feltételeket kellett megnyugtatóan rendezni, szilárd gazdasági alapot teremteni. Az 1847es gölnici gyűlés határozata értelmében 1848. március elején országos gyűjtést indítottak. A gyűjtés célja: a szeminárium „ ... életének biztosítása s a terv szerinti minden tényezőnek mozgásba s teljes áldásos működésbe hozása."

Jes — Remélték, hogy az intézet tevékeny működése anyagi támogatásra serkenti a kerület és az ország minden „igaz, buzgó hazafiát". A gyűjtés megindításával együtt igyekeztek gondot fordítani arra, hogy az intézet első éve sikeres legyen. Kívánták, hogy jó híre mindenkihez eljusson és bizalmat keltsen. Ezért kísérték figyelemmel munkáját kiemelt érdeklődéssel. Az 1848. július 19—20-i eperjesi kerületi gyűlésen részletcsen megvitatták helyzetét.

169 Az összegyűlt pénzből legelőször újabb két tanár alkalmazását kívánták megvalósítani. 1847/48-ban Emericzy egyedül látta el az órákat. Még az ének-zenének és a szlovák nyelvnek is ő végezte a tanítását.

170 — Világos volt a kerület vezetői előtt, hogy Emericzy „ . .. állandó lelkesedése és . . . önfeláldozása volt képes eddig is (1348 nyaráig) életben tartani az intézetet". A kerületi gyűlés „elszomorodva érté meg, hogy az intézet annak anyagi oldalát tekintve olly szomorú helyzetben vagyon, .. . félni lehetne, hogyha gyorsan és nagyobb szerűleg fel nem segíttetik, az annyi lelkesedéssel felkarolt ügy a felbontás veszélyének tétetendik ki".

171 A tanári létszám növelése tehát elengedhetetlen feltétele a további működésnek és egyben kezdete is lehet annak a fejlődésnek, amelynek eredményéül több fiatalt fogadhat az intézet, kibővülhet —• az 1840-es terveknek megfelelően — a tanítás anyaga, megvalósulhat a „teljes általános működés". Az anyagi bizonytalanság és rendezetlenség megszüntetését és ezzel együtt a képzés színvonalának emelését azonban végül is az államtól várták. Az eperjesi gyűlés jegyzőkönyvében megfogalmazták kívánságukat: „ . .. biztosan remélhető ... hogy ezen intézetünkről! gondoskodást ... az