Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

közös munkája — hirdette a megnyitóbeszédben is. Legfontosabb a szoktatás, a gyakoroltatás, „jót akarni, jót tenni" és főleg „tevékenykedni a jóban"; az „életmóddal nevelés", a példával és nem a beszéddel stb. — ezekben az elvekben nem nehéz felfedeznünk Pestalozzi neveléselméletének alapvonásait. Hasonlóan megtaláljuk Pestalozzi oktatáselméletének, módszertanának sajátosságait a tanítóképző oktatási gyakorlatában. Emericzy törekvése és alkalmazott módszerének jellemzője volt, hogy „ ... a szemléleti előadás szabályai szerint inkább tiszta felfogást, mint az emlékezést elősegítő ..." tanítási órákat tartott, „ ... a növendékek a feladott tárgyakról való tiszta felfogást tanítványaikban célszerű kérdezősködő tanmóddal teremteni tanulták." Politikai véleményéről, magatartásáról is jellemző képet ad a tanítóképző megnyitó ünnepségén elmondott beszéde. Szövegét Tavassy már 1847. november 12-én közölte a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban, jelezve, hogy azt közvetlenül kapta Nyíregyházáról. Abból a tényből, hogy Tavassy a megnyitó után par nappal — nem lehetetlen, hogy már előzőleg is — ismerte a beszéd szöveget, nagyon valószínűen következtethetünk arra, hogy Emericzy juttatta el hozzá. A gyorsaság — ahogy Tavassy megkapta a nyíregyházi híreket, ahogy rögtön ismerteti az ünnepi eseményt, és közli a beszéd szinte teljes szövegét — feltételezni engedi, hogy Tavassy és Emericzy már előbb is kapcsolatban lehettek, talán személyesen is ismerték egymást. — Az bizonyos, hogy Emericzy egyetérthetett Tavassy közoktatáspolitikai elképzeléseivel, ez lehetett az indítéka annak, hogy a nyíregyházi megnyitóról beszámoló levelet és ünnepi beszédet közvetlenül Tavassynak és nem a lap egyik szerkesztőjének (például Székács Józsefnek, aki már a kezdeti lépésektől figyelemmel kísérte a képző szervezését) küldte. Emericzy kapcsolatát a radikális tanítómozgalommal, eszméivel beszéde részletei is igazolják. Kifejtette, hogy a tanítóság az egész nemzet fejlődésére befolyással van, ezért a szeminárium növendékeit úgy kell majd képezni, „ ... hogy azok a haza főczélját, közfeladatunkat, tisztán felfogván, ennek elérésére a megkívánható ügyességgel s a lehető legnagyobb rátermettséggel munkálkodhassanak ..." Beszéde végén pedig egy várható és elkerülhetetlen változásra utal: „Igazi népnevelőket, népemelőket akarunk mi tehát — lelkestül, testestül arra készült férfiakat, kik a kisded növekvő új nemzedékben a jó embert, a jó hazafit biztosan czélba vehetik; kik ideáljai legyenek falun a parasztnak, városban a polgárnak; kik biztos útmutatói, tanácsadói, jóakaró vezéreivé váljanak honunk alajának, alsó elhagyott szegény rendének; valósi népbarátokat akarunk mi, kik a jónak igazi tiszteletéből, a hazafiúság hatalmas érzetéből magokat a szent czélű hivatalra szánták ... csak az illyenek által fogunk mi nyílt szemmel s erős