Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

Az első igazgató: Emericzy Lajos Az 1847. július 14-én kinevezett első igazgató, Emericzy Lajos életéről kevés adatunk van. A szepességi Ménhárdon született és az ev. fiatalok reformkorban szokásos tanulmányainak megfelelően járta végig az iskolákat: előbb Késmárkon, majd az eperjesi kollégiumban tanult. Ezután külföldi egyetemeket látogatott. Hosszabb ideig — két évig — Göttingábar tartózkodott és itt „Királyi tudományos pályadijat", doktori fokozatot nyert. Közvetlenül hazatérése után, a sikeres kandidátusi vizsgát követően hívták fel rá a képző szervezésével megbízott választmány tagjainak figyelmét.

14-' A harkácsi tanácskozás jegyzőkönyvében olyan fiatalnak jellemezték, aki „ . .. a népnevelési pályát választá élete feladatául, erre honn és külföldön szorgalmasan készült ..." ígérte, hogy a tanítóképzés „ .-. .vitelében mindenkor a lehető legnagyobb hűseget, szorgalmat, pontosságot tanúsítja . .." — Valószínű, hogy Németországban tanulva ő is meglátogatott — annyi más társához hasonlóan — tanítói szemináriumokat, ezért döntöttek úgy a kerületi gyűlésen, hogy nyíregyházi hivatalba lépése előtt ne szászországi tanulmányútra menjen, hanem Wimmer Henrik felsőlövői tanítóképzőjét keresse fel. Az utazáshoz ajánlólevelet és útiköltséget biztosítottak számára.

144 — Emericzy 1847 nyarán valóban elutazott Felsőlövőre. Ottani magatartását közvetlen kapcsolatát a szeminárium fiataljaival jelzi egy 1850-ben irt levele. Ebben a nyíregyházi egyházközség figyelmébe ajánl két, Felsőlövőn végzett fiatal tanítót. Hivatkozik arra, hogy 1847-ben Felsőlövőn járva ismerkedett meg velük, a szorgalmas és legderekabb növendékek közül valók, akik a felsőlövői Salzmann-féle magánintézetben gyakoroltak.

145 Pedagógiai nézeteire, felkészültségére, tanári magatartására a filantropizmus pedagógiai gyakorlata, Pestalozzi és a neohumanizmus pedagógiai elmé lete hathatott a legerősebben. Nemcsak a felsőlövői út feltehetően nagy hatására és a reformkori magyar pedagógiai életben és gondolkodásban érvényesült Pestalozzi tiszteletre, ismeretre alapozzuk megállapításunkat. A ta-> nítóképző ünnepélyes megnyitásakor elmondott beszéde és az 1848. júliuj 5-i „közvizsgálatról" készült jegyzőkönyv egyaránt erre utal. „Kepezdének fővonása leszen jót akarni, jót tenni, s illy jóban tevékenység által az életet legbölcsebben saját czéljára felhasználni" — mondotta Emericzy a megnyitón. Minden percet, még a „szünórákat" is arra kell felhasználni, hogy jó nevelők váljanak a tanítványokból. Az erkölcsös, vallásos élet lesz a legjobb nevelő, nem a beszéd erről. A közvizsgálati jegyzőkönyv szerint az első év legfontosabb feladata volt, hogy a szeminárium növendékei ,,... rendes és jövő pályájoknak megfelelő életmódhoz szoktattak ..." Ebben a „szoktatási folyamatban" Emericzy együtt élt a fiatalokkal — talán még a szállásuk is közös volt. — A nevelés a tanár és diák