Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

Közülük az egyik „az intézet kormányzója", igazgatója is egyben.

134 Az első tervezetek tehát három tanítóval számoltak és ehhez más iskolákból —• gimnáziumi vagy népiskolai — tanítók besegítésének, igénybevételének lehetőségét sem zárták ki. Valószínű, hogy az 1844. június 18-i harkácsi tanácskozáson — a szeminárium közeli megnyitásának reményében — fogalmazták meg a bizottsági javaslatban megoldási lehetőségként, hogy az iskola ideiglenesen egy önálló tanítóval működjék. — Az „egy önálló tanító" gondolata már 1843-ban jelentkezett. Ekkor írták a nyíregyháziak levelükben Draskóczy kérdéseire válaszolva: „ . . . egy tanító, habár a Nyíregyházi tanítók által segítettnek is, vagy tellyességgel nem lenne képes a kerületileg három tanítóra ruháztatni tervezett minden tudományokat előadni, — vagy pedig hivatásának csak félig meddig felelvén meg, az intézet jövendőjét is compromittálhatná". Ebből a válaszlevélből következtethetünk arra, hogy Draskóczy kérdései között feltétlen szerepelt a tanítók számára vonatkozó kérdés, konkrétan az „egy önálló tanító'' lehetősége is. Az említett harkácsi tanácskozás az „egy önálló tanítót" kívánta megbízni az igazgatói teendők ellátásával. Megválasztása a kerületi gyűlés joga. Mellette azonban „ideiglenes segédtanító" dolgozzon, aki a „Nyíregyházi Egyház tulajdon tanítói közül választandja". A nyíregyháziak, akiknek küldöttei részt vettek a tanácskozáson, már június 26-án ideiglenes segédtanítónak ajánlották T. Kollmann Sámuelt — a felső polgári fiúosztály tanítóját — kit a kerületi gyűlés el is fogadott. Kollmann hetente két délután az énekórákat látná el, és ő foglalkozna a zenetanítással is. Az, hogy egyetlen önálló tanítót alkalmaztak, a tervezett tananyag csökkentésének szükségességével járt. Ez nagymértékben megnövelte annak veszélyét, hogy a képzés hiányos, felületes lesz. Ezért ezeket az intézkedéseket csak mint ideiglenes megoldásokat határozta el az 1844-es kerületi gyűlés. Még arról is intézkedtek, hogy az ideiglenes időszak lejárta után — amit rövidnek reméltek — hogyan válasszák meg a másik két tanítót: „ . . . a másik kettőnek (tanítónak) kijelölése a kerületé, a választás pedig a Nyíregyházi Egyházé leendvén."

135 1845-ben nem kezdődött meg a tanítás. Az ideiglenes tervet — hogy eg\ önálló és egy segédtanítóval induljon meg az oktatás — még 1847-ben is érvényben hagyták. Fellételes jelentést adó jelzőkkel körülírva, de sajnos mégiscsak egyetlen önálló tanítója volt szinte a nyíregyházi működés teljes ideje alatt a kerületi szemináriumnak. A szeminárium tanárának, igazgatójának kiválasztási szempontjai nem változtak alapjaiban az 1840-es elvekhez képest. Az 1844. augusztus 28-i harkácsi tanácskozás jegyzőkönyvében összegezték: ,, . . . az ujjon alakítandó intézetnek olly tanítóra szüksége legyen, ki nem csak theoreticailag és ne-