Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Bél Mátyás – Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Balogh István

rakat a szomszéd lengyelek különösen szeretik. A legnagyobb keletje a beregszászi boroknak van, árát az szabja meg, hogy jósága a többieket felülmúlja. A szőlő számára alkalmatlan, a hegyek alacsonyabb fekvésű részeit, a gyakorta tetemes hasznot hozó gyümölcsöskertek foglalják el. 18. § Rétek A megyében bőségesen vannak kövér füves rétek, amelyekről a nyájak takarmányozására elegendő szénát lehet betakarítani. Csak az a kár, hogy délen a mélyebben fekvő helyeken, a zivatarok és az árvizek gyakran károsítják, iszappal fertőzik, sőt a már összegyűjtött szénát is elhordják az árvizek. 19. § Az éghajlat jellemzése. Az időjárás Ami a föld és éghajlat jellegét illeti, azt a hegyvidék természete határozza meg. Biztosan a hegységek okozzák, hogy mi hűvösebb, de felette egészséges levegővel élünk, mert nyáron, hol időszakos szellők lengedeznek, hol záporok keletkeznek. Emiatt azonban nem kell elbizakodni, mert a kárpáti szelek sok kárt tesznek e tájon. Ez abban áll, hogy a szél délről fúj és télen is enyhe, majd hosszan tartó erős hideget hoz. Ezek, amikor a hegyek csúcsain átbuknak, dörgéssel, villámlással zuhannak le a síkságra és jégesőre válnak. Azonban, ha az év enyhébb, az itteni időjárásnál nincs mérsékeltebb, ugyanis a nap hevét a sok hegy, erdő és liget árnya annyira hűsíti, hogy amikor a legnagyobb forróság van, akkor is kellemesen el lehet viselni. 20. § I l A baromtenyésztés módja a táj fekvése szerint változik. A nagy gulyák hiányoznak. Lovak. Juhok. Kecskék. Sertések nagy száma. Hizlalásuk A beregiek baromtartásának módja a megye tájainak jellege miatt változatosan alakul. A megye északi részein a tarka fejű kunkori szarvú marhát tartják, amely azonban elég testes, mind a mezei munkát bírja, mind pedig alkalmas tejet ad a vajköpülésre és a sajtkészítésre. A dolog magyarázata az, hogy a hegyi marhát füvön és szénán tartják, ha jobban gondoznák, az költségesebb lenne.