Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története
daságiak mögé szorultak. — Az 1841-es kerületi gyűlésen „ . . . csak azon egy óhajtás lelkesíti, a nép értelmi s erkölcsi mívelése barátait, hogy . . . az intézet terve és tanítási rendszere mennél előbb készíttettnék el, s köz tudomásra bocsájttatnék". 1,n A miskolci gyűlésen elfogadott alapelvekre épített szabályzat: az „Intézet... gyakorlati elrendezése eránt. . . kimerítő . . . terv". 1842-ben is csak óhajtás, és 1843-ban még mindig arról olvashatunk, hogy a tervet „minél elébb elkészíteni szíveskedjék". Az 1844- es késmárki gyűlés a tanítás megkezdésének idejét is megadta már, de még mindig egy választmányt neveztek ki, melynek feladata „ . . . határozandván meg az intézet jelenlegi megnyitása körülményeihez képesti, melly tanulmányoknak szükséges és lehetők előadását. . .". Az augusztus 28-i harkácsi bizottsági tanácskozáson talán foglalkoztak a tanulmányi rend kérdéseivel is. (Az ott készült jegyzőkönyv részletesen csak a tanárválasztásról számol be.) Ennek valószínűségét megerősíti a jolsvai kerületi gyűlés (1845) bejegyzése egy elkészült tanulmányi rendről: „A múlt évben megbízott választmány ... az előadandó tanulmányoknak általa megállapított jegyzékét terjeszté elé". Ezt a tanulmányi rendet és jegyzéket nem ismerjük, de a harkácsi tanácskozáson részt vevő személyek névsora és az igazgatóválasztáson Vandrák bizottsági jelölése arra enged következtetni, hogy a tanulmányi jegyzékben érvényesítették az 1840-es miskolci elveket. 111 Ebben az időben a tartalmi kérdések közvetlenebbül és konkrétabban az igazgatóválasztás bizottsági tanácskozásainak jegyzőkönyveiben fogalmazódtak meg. Kevésbé a kerületi gyűlések határozataiban. 5. Gyakoriak voltak a megbízott választmányok, a bizottságok „tanácskozmányai", gyűlései, ülései. Az előrehaladás azonban változatlanul nehézkes maradt. Minden intézkedéshez a kerületi gyűlés megerősítése volt szükséges. Ez lassította a szervezést és így csak javaslattevő szerepet juttatott a bizottságoknak. A bizottságok jogkörében megfigyelhetjük az intézkedési funkciók lassú megjelenését is. 1841-ben egy „állandó bizottságot" neveztek ki a szeminárium ügyeinek intézésére. Ez növelte a munka eredményességét. 1845- ben a kerületi gyűlés egy választmányi jelentéshez kapcsolódóan állapította meg: „Melly jelentés a választmánynak serény eljárása feletti hálás örömmel tudomásul vétetvén s a javaslott intézkedések a gyűlés által mindenekben helyeseltetvén ..." a választmányt továbbra is megbízzák, hogy ,, . . . legjobb belátása szerint, minden lehetséges módokkal mennél előbb sikeresíteni igyekezzék . . ." az intézet megnyitását. 1 ' 2 A megadott intézkedési jogkör gyakorlását akadályozta azonban az a szokás, hogy az esperességek elsősorban a kerületi gyűlés határozataira mozdul-