Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)
Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története
dést akadályozó forrás lett. A kerületi gyűléseken ezért is szerepelhetett 1848-tól újból és újból a tápintézet fenntartásához szükséges összeg biztosításának kérdése. Tudták, hogy a tápintézet megszüntetése a szeminárium egészének felbomlásával járna. Az 1848-as eperjesi kerületi gyűlés az iskola anyagi helyzetével foglalkozva elsősorban a tápintézet gazdasági alapjait akarta megteremteni. A nyíregyházi egyházközség érdekei a képző városban történő felállítására Mielőtt tovább ismertetnénk a képző szervezésének és megnyitásának eseményeit, szükséges megvizsgálnunk, hogy mennyiben befolyásolták a nyíregyházi egyházközség és a város közvetlen érdekei az iskola felállítását. — Milyen módon és formákban jelentkeztek érdekeik a határozatokban, szabályzatokban? A nyíregyházi egyházközség már 1838 nyarán a kerület, az evangélikus egyház és a hazai iskolázás érdekeit egyaránt szolgálni kívánta, amikor a képző támogatásáról döntött. Emellett azonban az iskola „kebelébe fogadásától" két dolgot remélt: szerepének, tekintélyének növekedését az egyházkerületben, illetve a városi ev. népiskolák helyzetének javítását. Ez az utóbbi érdek a legközvetlenebb módon figyelhető meg 1840-től kezdődően minden a tanítóképzőnek készült szabályzat. Már ismertettük a város ev. iskoláira jellemző legfontosabb adatokat és utaltunk azokra a törekvésekre, amelyek a város iskolaügyének fejlesztésére irányultak az 1830-as évek végén. (Iskolaépítés — még egy központi emeletes iskolaépület tervével is foglalkoztak; szorgalmazták a beiskolázást, a rendszeres iskolába járást; alapítványokat tettek a tanítás korszerűsítése, eredményessége, pl. a magyar nyelv oktatása érdekében; vasárnapi iskolát szerveztek stb.) Az iskolaépületek az építkezések ellenére nagyon zsúfoltak voltak. Egy-egy osztályban — ami egy iskolát is jelentett — 80—120 gyerek tanult egy tanító vezetésével. A nagy létszámú osztályok bontására azonban nemcsak a kevés tanterem miatt nem kerülhetett sor, hanem az állandósult tanítóhiány is akadályozta azt. Az 1830as években alkalmazták a segédtanítóság gyakorlatát és 1824-től ún. oldaliskolákat is szerveztek. Az oldaliskolák az elemi iskolák mellett alakultak, sokszor valamelyik szülő házában. Az itt tanuló gyerekekkel vagy a segédtanító vagy az elemi iskola tanítójának útmutatása, „felkészítése'' alapján egy olvasni, írni tudó szülő vagy iparos foglalkozott. Tudjuk, hogy 1324-ben négy, 1841-ben két és 1848-ban újból négy oldaliskolája volt az ev. egyháznak. 93
