Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

telenítették az egyezményt: „érdem és közbizalom alapján" legyen „szabad tér" a választásban „örök időkre" — írják.

32 3. A szuperintendens személyének nyílt támadása. — A hegyaljaiak 1840-es javaslata a dobsinai egyezmény eltörlésére, támadást takart Jozeífy Pál szuperintendens — tiszolci lelkész — ellen is. Jozeffy a szlovák nemzetiségi törekvések támogatója volt. Segítette a gömöri esperességben és a kerület „tudós- és főiskoláiban" a szlovák irodalmi és ifjúsági körök működését, szemben állt a magyar nyelv általánossá tételéért harcolókkal. A hegyaljai esperesség követei nemcsak a dobsinai egyezményen keresztül, de nyíltan is felléptek Jozeffy ellen. 1841-ben Rozsnyón kérték (17. bej.), vitassák meg annak lehetőségét, hogy a szuperintendenst — hasonlóan az egyházmegyék vezetőihez — „ne holtukig válasszák", másrészt a kishonti esperességgel együtt kifejtették, hogy a szuperintendens részükre ezentúl magyarul írja leveleit. A vita hatással volt a dobsinai egyezményre is. Fenntartották a nemzetiségi sorrendet, de kiegészítették a követelményeket: a választandó szuperintendens „a nemzeti nyelv helyes ösmeretével a törvény értelmében bírjon . . ., hogy az ezután is . . . minden funkcióit magyarul is véghez vihesse . . ."

33 — Jozeffy pedig biztosította a két egyházmegyét, hogy nekik szóló leveleit magyarul fogja írni.

3

'

1 1842-ben Iglón, a hegyaljai esperesség kivételével amellett szavazott a gyűlés, hogy az eddigi gyakorlat szerint a szuperintendenst élete végéig választják.

35 Az említett három kérdés körüli viták és eredményeik mutatják az egyházkerületi életben a magyar és szlovák ellentétek kiéleződését. Jelzik azt is, hogy mindkét tábor erős. A küzdelmek nem szűntek meg 1841—42-vel. 1843-ban például Jozeffy lemondott, de aztán éppen a gömöriek kérésére is, újból elfoglalta hivatalát. A nyíregyházi egyházi levéltárban talált leveleit — kivéve, amit Draskóczyval közösen írt alá — változatlanul latinul fogalmazta stb. A kerületben kialakult helyzetet — egyben a küzdelemben látszólagos kívülmaradásra törekvő magatartást — jól mutatja Spissák György gömöri főesperes 1842 nyarán, a jolsvai papi egyesület gyűlésén elmondott beszédének részlete: a magyar nemzetiség „ . . . ébredése felrázta álmából a szunnyadozó tót elemet is. E két elemnek meg kell küzdenie, s a küzdés által az igazságot világosságra hoznia. E küzdést akadályoztatni, tenné: a természeti erőt megfojtani akarni. A megakasztott víz gátakat ront, a megfojtott erő kirohan. Hagyjuk a küzdésnek pályáját lefutni: ha lefutja, megcsendesül".

36 Látszólagos kívülállás ez, mert a nemzetiségek közötti ellentétet, mint „természeti erőt" elkerülhetetlennek, a magyarság és a szlovákság közötti harcot „az igazság világosságra hozásának" feltételeként